BADINY JÓS FERENC: JÉZUS KIRÁLY A PÁRTUS HERCEG /4

Meddig voltak így, azt csak ők maguk tudják. De aztán Hanna felállt, és a még térdelő Mária felett két karját az ég felé nyújtotta és hangos szóval áldotta a Mindenhatót.

A Nappal állt szemben és kérte a „Fény-Atyát” arra, hogy adjon erőt és bölcsességet mindnyájatoknak, hogy: “Legyen meg a Te akaratod!” – Aztán felemelte Máriát és karonfogva vezetve öt a tanácskozáshoz – ahová Helena királynő azonnali hívására megjelentek már a zsidóság főpapjai is – határozott, szinte parancsoló hangon így szólt hozzá:

“Jer Isten leánya, tegyünk meg mindent, amit meg kell tennünk Istenünk akaratának teljesítésében!… És aztán anélkül, hogy Máriával előre megállapodtak volna szóban, az ő lelküknek egyessége szerint, a leghatározottabb hangon a következőket közölte az egybegyűlt tanáccsal:

Mária, a hatalmas Mindenható kiválasztott leánya köszöni a jó tanácsokat és most azonnal fog választani magához illő oltalmazót.”

Hatalmas csend követte szavait és Marianne két fia, a két Heródes herceg szinte lábujjhegyen surrant be a terembe. És Mária így szólt:

107

Drága rokonaim és hűséges barátaim, akik az én javamat akarjátok! Fogadjátok elhatározásomat szeretettel és jósággal, amikor itt, a színetek előtt kijelentem, hogy: ‘Én, Mária – Adiabene Nakeb herceg és Grapte-Kharax hercegnő leánya – a Mindenható Isten nevében felhatalmazom, választom és kérem atyai ágú vérrokonomat, Adiabene József Pandart, hogy oltalmazóm legyen és megvédjen engem minden ellenségtől. A ti jelenlétetekben adom kezemet neki megbecsülésem és meghatalmazásom jeléül”…. és kezét nyújtotta József Pandarnak.

Óriási csend követte Mária szavait. Úgy látszik a jelenlévők közül senki sem várta – Hannán kívül – Máriának ezt a döntését. Marianne csalódása volt a legnagyobb, aki titokban ezt a gyönyörű hajadont, Máriát az egyik fia feleségeként szerette volna családjához kapcsolni. Helena és a rabbik azonban nem csodálkoztak, mert tudták, hogy ezek négyen – Tryva, Hanna, József Pandar és Mária – ahhoz az emberi részhez tartoztak, akiket ők „gojiim” névvel illettek és hiába volt a neve a tartománynak „Adiabene”, ahol József volt a „Pandar”, ők csak „Galil hag gojiim”-nak hívták ezt a területet. (Innen jön „Galilea”)

A csendet Adiabene József Pandar törte meg azzal, hogy Mária elé lépett. Megfogta a feléje nyújtott kis kezecskét, megcsókolta, aztán a fejére tette azt és térdet hajtott Mária előtt e szavakkal:

Nem vagyok méltó drága Mária erre a nagy tisztességre. De elhatározásodat isten rendelésének veszem és fogadom, hogy egész életemben hűséges szolgád és oltalmazod leszek. Mindenható Istenünk segítsen minket!”

Aztán mint egy jó nagybácsi (mert tulajdonképpen „másod-nagybácsija” volt Máriának, mint apja másod-unokatestvére), Máriát magához szorította és jobb karjával maga mellé ölelve, ruhájából egy papírtekercset vett elő a következő szavak kíséretében:

Abban a tartományban, ahol én vagyok a „Pandar”, Máriát biztos oltalomban tudom részesíteni. De itt Jeruzsálemben, annak ellenére, hogy idegenek vagyunk, a zsinagóga törvényei ránk is érvényesek. Meg akarok előzni minden olyan meglepetést, mint amilyen rabbi Seth fia részéről érte Máriát. Ezért most ugyanazt a ‘Mekkadesh házassági’ szerződést kötöm meg Adiabene hercegnővel, mint amit rabbi Seth fia akart csalással véghez vinni és felkérem Júdea királyának, Heródesnek fiait, hogy legyenek tanúi ennek a házasságkötésnek!” (Aztán szembe állva Máriával így folytatta):

Adiabene hercegnő, Mirjam! Íme átnyújtom neked azt a szerződést, melynek erejével, a helyi – jeruzsálemi – templom törvényei alapján hites feleségemnek veszlek. Vedd át a szerződés iratát!” – Mária átvette a neki nyújtott tekercset és Heródes fiai elmondták a törvényes tanúságtételi szöveget. Ezután József Pandar így szólt a jeruzsálemi főrabbihoz fordulva:

Rabbi Simon, felkérlek, mint a zsinagóga hercegét és főjét, hogy ezt a házasságot sajátkezűleg vezesd be a templomod jegyzőkönyvébe!” – és kivéve Mária kezéből az irattekercset, azt Simon főrabbi kezébe nyomta.

Oly határozottsággal és gyorsan történt mindez, mintha egy előre elkészített terv valósult volna meg. Pedig Mária és Pandar József is csak azt csele-

108

kedték, amire valami belső sugallat késztette őket. Ezt csak a hazafelé, Adiabene-be való utazásuk alatti beszélgetéseikből tudták megállapítani, de Hanna is és József is érezték, hogy Máriából valami eddig ismeretlen „isteni méltóság, erő és tökéletesség” sugárzik. Hanna prófétanő a próféciák beteljesedését érezte és Máriát „Isten küldötteként” látta. Így is vezette őt vissza „Beth-Sha-An”-ba (Scythopolisba) a „magaslati templom” rendjébe, ahonnét Máriát Jeruzsálembe vitte. József Pandar csak azt érezte, hogy neki mindent meg kell tenni „emberileg”, ami Mária javát szolgálja. Így levette válláról az összes gondokat, amiket a szüleitől örökölt vagyonok és birtokok kezelése és karbantartása igényelt. Mária tehát Beth-Sha-An-ban maradt Hannával és József Pandar a munka útjára akart indulni.

De Máriát és Hannát nagy meglepetés várta a Beth-Sa-An-i gyülekezetben, mert nagytekintélyű látogató érkezett ide, aki Máriát kereste. Mikor arról értesült, hogy Máriát Hanna Jeruzsálembe vitte a nagynénjéhez, a nagytekintélyű látogató csak annyit mondott: „Isten rendelése szerint való ez is!” – Azután várt a maga módján. Itt emlékeztetnem kell olvasóimat arra, ami Lukács evangéliumában van írva, eképpen: „…elküldeték Gabriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret, egy szűzhöz”… (Lk 1:26-27)

Az ortodoxia által a judai paulinizmus ideológiájához idomított evangéliumok szerzői valószínűleg emlékeztek Máriához és Jézushoz tartozó hagyományok igazságaira, de a 2000 év alatt jól „átfésült” evangélium mindegyike úgy „judaizál”, ahogy lehet. Pl. Máté a zsidó ácsmesterhez küldi az „Úr angyalát”, hogy tudomására adja Mária „állapotos” voltát. Márk és János nem említik ezt. Viszont, mint fentebb emítettük, Lukács Gabriel-nek Máriánál való látogatásáról tudósít. Ez azért érdekes, mert ez a név beletartozik az ún. „mágus hagyományba”. Ugyanis a Pártos Birodalomban, az Eufrátesz partján fekvő „Sippar” városban lévő mágusközpont főmágusának neve volt „Gabriel”.

Az ékiratos írás szerint GAB = „keb”-el – RI = ri-an (szakadni, rianni valahonnét) és EL = isten. Gab-Ri-El jelentése tehát: „Istennek a kebeléből eredő” – És Gabriel volt az a nagytekintélyű látogató, aki Máriát jött köszönteni Scythopolis-Bethshaan-ba – Sippar városából.

Meg kell tehát állnunk itt, hogy megvizsgáljuk a Jézus által hivatkozott „régi írásokat, melyek Róla beszélnek”, és itt az ékiratos hagyományokra gondolok. A káld-sumír ékiratok tanúsága szerint:

Sippar a „Világ Világosságának”, „Én-Lil’-nek földi lakóhelye”. Ennek az ősi káld-sumír városnak romjai a mai „Sippur” nevű hegyen voltak, Babilontól 70 km-re. Az öbölháború előtt még 5 évvel látogatta meg ezt a helyet adatközlőm. Bíró András (USA), aki így írta le azt, amit ott látott:

“A hegy felső 15-20 m vastag rétege üveggé van égve, valamilyen ismeretlen eredetű és szinte elképzelhetetlen energiájú hő-tűz hatás következtében. Ennek az üvegrétegnek a kiterjedése kb. 100×100 méter lehet.”

Amikor Bíró András barátom levelében ezt olvastam, a Mindenható Istenünk felé fordított, csodákban hívő lelkem sugallta, hogy ennek a káld-sumír „Sippar” városnak az ékiratokon található neve 5000 évvel előttünk megnevezi

109

azt a ma – ahogy Bíró írja – szinte elképzelhetetlen hő-tűz energiát, ami az ottani romok alatt található üvegréteget létrehozta. „Sippar” nevét az ékiratokon találjuk:

jkph-108.jpg

Álljunk meg itt egy pillanatra – „Sippar” = „az örök tűz városa”‘. Az öbölháborúban az USA bombázta mindazokat az iraki helyeket, ahol radioaktivitást detektáltak a tökéletesen működő műszerek. Így kerültek bombázásra a hajdani „Sippar” mai romjai, ahol Bíró András a 100×100 méteres kiterjedésű és 20 m vastag, valami ismeretlen hőenergia által képezett üvegréteget találta. E sorok írójában az a kérdés merül fel, hogy: az „örök tűz” városában, a „tudományt” őrző, bölcs sumír mágusok birtokában nem létezett-e valamilyen „Radioaktív anyag”, amely – ott a romok alatt – még ma is „sugároz” és ezt detektálta az USA légiereje…? – Lehetséges, hogy az a „sumír tudomány”, amelynek megszerzésért a sémiták élet-halál harcot folytattak a sumír eleinkkel, nemcsak az „írásbeliségre” és az „ég ismeretére” terjedt ki. Mindenesetre az „üvegréteg” valami radioaktív erő létezését is feltételezi. Talán éppen ezért maradt abba a sumír ékiratok megfejtése és a kiásott agyagtáblák a múzeumok pincéiben korhadnak.

E közbevetett gondolat után folytassuk a „Sippar”-hoz fűződő hagyomány ismertetését. „Sippar” tehát „Én-Lil” városa volt, akinek földreszállása évezredes ígéretként élt a hiedelemben.

Azt már tudjuk, hogy a Világ Világossága káld-sumír néven: „Én-Lil, az élet megtartója és az „életvíz” általi éltetője.” Sippar az Eufrátesz partján feküdt. Az Eufrátesz volt a földi „életvíz”. A „szent folyó” – és érdekes, hogy ugyanaz volt az ékiratos neve, mint a városnak, csak a név elébe tették a folyóvizek determinatívuszát, mely ez volt

jkph-109.jpg

„ID” (ügy).

Buranum vagy Barana néven ismerték, de ily értelemmel írták le:

Id-Ud-Kib-Nun-Ki…azaz „a végtelen idő fiainak szent folyója.”

A káld-sumír hiedelem azonban az égben is hitte az „életvíz” jelenlétét és a nagy misztérium, az „ég könyvének ismerete” – A Vízöntő csillagképet vélte az „égi-életvíz”, az „élet-tava” őrzőjének. Így tehát a „Vízöntő csillagkép” nevét is azonos ékjelekkel írták, csak az „ID” helyett elébe tették a „csillagképek” meghatározóját: „Mul”-t és így írták „Vízöntő” nevét: „Mul-Ud-Kib-Nun-Ki”.

Ezt a részletes ismertetést azért közlöm, hogy az olvasóval megismertessem a Pártos Birodalomban lévő „Sippar”-i mágus-központ fontosságát. Ugyanis így megmagyarázódik az is, hogy ez a hely őrizte meg és mentette át az évezredes pusztítások ellenére a káld-sumír vallási hiedelem hagyományait, amibe beletartozik a próféciák ismerete és az az „Istenvárás”, ami most Máriával és

110

születendő fiával beteljesül. De talán álljunk meg egy pillanatra életünk rohanásában és kérdezzük meg azt önmagunktól, hogy miért pontosan itt, az ősi 5000 éves „adventet” ápoló és őrző „Sippar” városának helyén keletkezett ez a csaknem 20 méter vastagságú üvegréteg és sehol máshol a világban ilyen nem fordul elő? De ehhez a kérdéshez még egy másikat is hozzá kell csatolnunk, melyben talán valami „vád” is elrejtőzik: “miért pusztították el ezt is az USA bombázói…? Miért kellett ezt az „emléket” is Krestos keresztje mellé termi…? – Feleljen ám mindenki a saját hite szerint erre a kérdésre, de Máriára és Jézusra való kedves emlékezéseink közepette talán ezt a kérdést is így fel kellett tenni.

De most vissza kell térnünk Scythopolisba, „Gabriel mágushoz”. Igen nagy dolognak kellett történni ahhoz, hogy Gabriel elhagyja helyét – Sippart – és Bethshaan-ba jöjjön. Ugyanis ebben az időben is Sippar volt a már 250 éve létező és nagyszerűen megszervezett Pártos Birodalom államvallásának, az ún. „mágus-vallásnak” a „Vatikán”-ja, központja és Gabriel – tudása, bölcsessége és lelki hatalmasságának erejében – ennek a vallási szervezetnek a főpapja. Sippar mindig ki volt téve a káld-sumír ellenségek pusztítási szándékának, mert itt volt a tudás központja és a sémi népek mindegyike a tudást akarta megszerezni. Ha pedig ez a szándék nem sikerült, romboltak mindent, amit bírtak. Az „Új Káldeának” nevezett birodalom királyai voltak az utolsók – a Pártos Birodalom megalakítása előtti időben – akik minden romot újjáépítettek. Különösen „Nabonid” (Kr. e. 555-539) szorgoskodott ebben. Felépítette Nippurban „En-Lil” templomát, kidíszítette ligeteit, Sipparban pedig a „Fény-Atya” (Bál) és a „Fény-Szüze” (Anunitu, Anahit) templomait. Ez a Nabonid a biblikai „Eszter könyvének” az „Ahasvérus”-a, aki annyira ápolta a káld-sumír hagyományokat, hogy Úr városában létrehozta az első káld-sumír múzeumot is.

Igazán dicséretre méltóan munkálkodott addig, míg a zsidó Eszter bűbájos boszorkánysága nem „állította át” népe ellenségévé. De a történelmi bűnt talán Nabukodonozor követte el, aki Babilonba hozta „fogságba” a zsidókat. Ugyanis ezek itt Babilonban tanultak meg mindent a káldeusoktól és – mint mondám – itt született meg vallásuk is. Ha a zsidók nem látták volna meg Babilon egét – ma az emberiség békében élne. Mert a zsidóság szellemi központja Babilon lett és nem Jeruzsálem. Mária és Jézus korában Babilonban székel a zsidó vallási centrum. Itt történik a papképzés. Itt vannak egyházi iskoláik és itt székelnek a gazdagok is. Mindez a Pártos Birodalom királyainak türelmes és békére törekvő politikai felfogásának következtében történt. Ugyanis a Pártos Birodalomban vallásszabadság volt. Szabadon működött a perzsa zarathustraizmus (Ahura-Mazda és Ariman), a buddhizmus és a jahweizmus. A pártos királyok a régi „mágus vallást” követték, mely a „Fény-Szentháromságának „ törvénye szerint az Igazság, a Jóság, a Tisztaság és Istenfiúság szolgálatának gyakorlatával, az emberi erkölcsösség és becsületesség erényeit oltotta be a nemzeti egymáshoz tartozás tudatosításába. Ezt a nyelv azonos volta biztosította. Mert pl. napjainkig a római katolikus (judai gyökerű) vallás hivatalos nyelve a latin volt. ehhez hasonlóan a mágus vallás hívői

111

mindnyájan „arám” anyanyelvűek voltak, már születésüktől fogva. Nézzük, mit tudunk:

Az „arám” nyelvről

Ar-Am” …káld-sumír szó, jelentése: „Anyai nép” (lévén Ar = népáradat és Am = anya. Ugyanígy „Arab” = apai-nép. A szakirodalomban úgy mondják: „anyajogú” és „apajogú”. A két név tuladjonképpen a vallási felfogást jelzi, mert az „apajogúak” hiedelme nem tartalmaz „Istennő” tiszteletet. Tekintve, hogy a héberek is a régi „ar-ab” gyökérből indulnak, nyelvüknek még szava sincs az „Istennőre”.)

Az „arám” nyelv a káldeusok nyelve, mely a ma sumírnak nevezett nyelvnek fejlődött, de ugyanazon ragozással (aglutinációval) rendelkező formája. A sémi népek is átveszik, mert pl. az asszír korszakban (Kr. e. 1206-605) egész Asszíria hivatalos nyelve, mint a „sumír” nyelv dialektusa és jobban ismert, mint az akkádok nyelve. Ékiratos bizonyítékok maradtak innen. Ez az állapot folytatódik az új-babiloni (vagy új-káldeus) periódusban (Kr. e. 605-538) és az achaimenida-perzsák hivatalos nyelve is, mint „méd” örökség (Kr. e. 538-330) szintén ékírással. Mondhatjuk bátran, hogy ez az a nyelv, amit az ékiratok szerint a Ku-Mah-Gar-Ri-Es-Mád, vagyis a Duna-medence – Káspi – Arai-térség – Kaukázus és Mezopotámia-Palesztina területén települt őshonosok beszéltek és ne zavarjon meg senkit az, hogy ezeket görögösen „szkíta” néven ismerik a történetírók. Az „egynyelvű nyelvemlékek „ hirdetik létezésüket, melyeket cseréptáblákon, pecséteken, kőfeliratokon, pénzeken, bronz- és aranyedények feliratain találunk „arám” nyelven írva, Mezopotámia – Palesztina, Anatólia, Ural – Kaukázus – Zagros területein és az Oxus mellett is.

A Qumran-i tekercsek nyelve is ez és a Pártos Birodalomból (Hatra, Babilon, Sippar) igen sok szótagrendszerű, liturgikus szövegű ékirat maradt ránk. A mai nyelvészek ugyanezt „keleti-arám” nyelvűnek nevezik; különösen a mai Arménia, Észak-Mezopotámia és Palesztina területéről előkerült „rovásírásos” nyelvemlékeket. Ezek bizonyítják, hogy a mi rovásírásos és „arám”-nak nevezett nyelvünkből alakult ki az ugariti és föníciainak nevezett rovásírás és ebből aztán a görög, majd latin és végül a cyrill ABC is. Nekünk most az a fontos, hogy így írtak a pártosok, majd a manicheusok és az ujgurok is. Mária és Jézus korában is így írt a mi mágus-hitű népünk.

Az olvasók felvilágosítása érdekében vetettem közbe ezt az ismertetést. Azt óhajtom bizonyítani, hogy a Pártos Birodalom központjából, „Sippar”-ból irányított mágus-vallás liturgikus és hétköznapi nyelve is ez az „arám” nyelv volt, ami a jézusi tanítással tökéletesedett a jézus-hit követőinél, és az ún. „első keresztény” (nem ortodox) egyházközösségeknél is megmaradt.

Mondhatjuk tehát, hogy Gabriel mágus egyházatya a sippari központból „hazajött” Bethshaan-ba. De nem egyedül jött, hanem magával hozta azt a kiváló nőorvost – Ywissa-t -, aki Mária édesanyja mellett volt, ennek segítő orvosnőit és a környezetéhez állandóan hozzátartozó mágus-papokat. Utazásukat titok fedte, mert nem akarták, hogy a sippari központot állandóan kémlelő babiloni zsidó vallási vezetők értesüljenek útjukról és értesítsék a

112

judeaiakat „ellenségeikről”. Így kell mondanunk „ellenségeket”, mert a zsidók gyűlölték a „gojiim”-okat és elsősorban azok lelki vezetőit, a mágus-papokat. (Csak ismétlem itt Flavius Josephus szavait, aki így írta.) És igaza volt Gabrielnek akkor, amidőn Mária távollétét „Isten rendelése szerint valónak” mondta, mert így az ő scythopolis-i látogatása nem kapcsolódott Máriához a nyilvánosság előtt. Pedig Máriához jött …. és a fehérhajú, igazszemű Gabriel-atyát nyugodtan nevezhetjük Isten földi követének, – ha úgy tetszik – Isten földi angyalának is, mert lényéből sugárzott a magasabb dimenziók ereje. Valóban olyan volt, mint aki a „Fényben él” és lelkivilága már felemelkedett Isten közelébe. Olvasott a lelkekben. Éppenúgy. mint az „Ég könyvében” is. Az „égiek” megáldották egy olyan tisztánlátó képességgel, mely már túlhaladja a röghöz kötődő emberiességet. Aki igaz hittel a szemébe nézhetett, az örömöt érzett.

Mikor Máriáék megérkeztek a bethshaan-i (scythopolisi) egyházukba és megtudták, hogy Gabriel-atya itt van, Adiabene József Pandar sem ment tovább. hanem itt maradt, mert találkozni akart vele nagy-nagy örömmel. Sajnos sehol sem tudtam találni a hagyományokban valami leírását ennek a találkozónak. Nem ismerhetjük a részleteit, csak Gabriel szavait őrizte meg az emlékezés és a Máriához való közeledésének a módját. Mária, Hanna és József Pandar együtt álltak és Gabriel-atya mindkét kezét felemelve, tenyerét Mária felé fordítva és előtte megállva így szóla:

,,Életem legboldogabb útja ez Mária, hogy Hozzád jöhettem és közölhetem Veled a rám bízott isteni üzenetet, a Titkok titkát. – Hatalmas Istenünk mutatta ezt meg nekem az „Ég könyvében”, ahol az a rész, ahol a Te csillagaid vannak – most már a Te hivatásodról, a Te küldetésedről beszél, mert ‘Újhold sarlója fénylik a Hajnalcsillag lábai alatt és az Igazság bolygója koronázza be őket’. Te vagy a földreszállt szűzi Hajnalcsillag és méhedben fogant az Újfényt hozó Istenfiú, akinek földi anyja leendsz. Érezned kell lelkedben Istenünknek ezt a rendelését, mert Benned éled az Isten-Fia a földi emberré levés törvénye szerint.

De csodával fog méhedből e világra jönni, hogy beteljesedjen az ISTEN azon Ígérete, hogy … ‘Szűz-Anyától fog születni, éppenúgy, mint az öröktől fogva lett’. Születésének napjára ideér a Földön kívüli Párduc-csillag is, hogy az Isten-Fia földreszállását jelző bolygók fényét – eddig még soha nem látott módon – erősítse.”

Gabriel-atya szavaiban két érdekes dolgot fedezhetünk fel:

Egyik: „Mária csillagainak a leírása”, mely egyezik rabbi Seth látomásának azon részével, mikor Máriát a holdsarlón állva, csillagkoronával az Ég és Föld között lebegni látta.

Másik: a „Párduc-csillag” említése. Ez a „Nib-Iru”-ra vonatkozik (amit a „Betlehemi csillag” fejezetben ismertettem). „Nib” = párduc az ősi káld-sumír nyelven. De a „talmudi irodalom” Jézust sokszor „rabbi Ben Panther”-nek hívja, mert a zsidók őt a „Párduc-Fiának” (Nimrud-Fiának) tartották. (H. Balley: The Lost Language of Symbolism című könyvében így írja.) Azt is

113

olvashatjuk itt, hogy a „misztikusok a párducot „Sweetness of the Breath of Life” néven ismerték, ami magyarul „az élet-lehelet édessége = „szentlélek”.

Gabriel szavai azt jelentették, hogy a sokezeréves „Isten-várás” után eljött „az idők teljessége”. Vagyis annak az „ígéretnek” a teljesülése, amelyet a hívő emberi lelkek szeretetét, bizodalmát és törhetetlen hitét bíró, egy igaz „Az-Isten” a sok-sok ..kiválasztott”, mondjuk talán így: „tisztánlátó” szava által kinyilatkoztatott és a hívő bölcsek mindig írásba foglalták ezeket az „üzeneteket”.

A mai emberiség Jézusra való gondolása a judai gyökerű materializmusba sorvadt. Így ezeket az írott hagyományokat egyszerűen csak „mitikus költeményeknek” nevezi, de a „hinni-akarás” mégis sok millió emberben él. Csak azokra az egyházpolitikai közleményekre hivatkozom, amelyekkel a különféle „Szűzanyai üzenetekről” tudósítanak és olyan helyekre zarándokolnak ezren és ezren, ahol valaki „sejtette” az Istenanya jelenlétét. De elhinnék-e ma Gabrielnek azt, hogy “Az Isten-Fia szűztől fog születni, majd kilenc holdforduló múltán!…?” Gondolom ma is sokan kételkednének Gabriel szavaiban. -Ha visszaugrunk 2000 évet, az „Isten-várás” hívői közé – elképzelhetjük mit jelentettek Gabriel szavai. A „reménység” Isten országának a Földre való kiterjesztését óhajtotta és Máriában az égi Isten-Anya, a sokat imádott „Fény-Szüze” földreszállt leányát köszöntötte. Maga Gabriel is. De mit érezhetett Mária?….

A hagyomány szerint: „Mária Gabriel szavai után értette meg, fogta fel igazában a – nagy veszély után – benne keletkezett boldog megelégedéssel telített érzés-állapotot. Az nem is jutott eszébe, hogy a férfi nélküli fogantatásában kételkedjen. Ismerte jól a próféciákat és most, hogy saját magát tudta kiválasztottnak azok teljesítésében, valóban a .. Fény-Szüze” földi – de ettől a pillanattól kezdve – isteni erővel megáldott és felhatalmazott leányaként, engedelmes hittel és Istenhez való közelségének biztonságával nézett eljövendő napjai elé.” – Mert emberi voltában is csodálatos változás történt vele. Keze nyomán csodák fakadtak. Keze simogatása betegeket gyógyított. Vakok szemeit nyitotta látásra, vérző sebek múltak láthatatlanná újja érintésére. Bejárta mindazokat a helyeket, ahol édesanyja és apja időzött, lakott. Pandar József és Hanna mindig vele volt. József nemcsak Mária „lépéseire” vigyázott, hanem Adiabene tartományában egy tökéletes „rendőrségi szervezetet” létesített. Minden idegent, főleg Jeruzsálemből érkező zsidót figyeltetett és hűséges „arám” emberei valóban ismerték ezeknek az idegeneknek minden útját, minden lépését. József Pandar nagyon jól tudta, hogy a babiloni zsidó vallási központban is tudnak a “nagy csillag” közeledéséről, annak ellenére, hogy a zsidók sohasem rendelkeztek csillagvizsgáló intézetekkel, hanem csak az állandó kémkedésükkel szerzett adatok birtokában voltak. És Adiabene (Galilea) tartományba azért küldtek „kémlelőket”, mert Mária csodatetteinek híre Jeruzsálembe is elért. – Rabbi Seth látomásának beteljesülését látták Mária tetteiben, mert minden ilyen csodás gyógyítás messzebbre taszította az embereket a jeruzsálemi templomos-jahweizmus önösségétől és bosszúálló istenétől.

114

Most, jó kétezer év után meg kell állapítanunk azt, hogy ez a József Pandar valóban jól vigyázott az Isten-Lányára, Máriára és nagy előrelátással elejét vette minden zsidó merénylet lehetőségének. A Mindenhatón kívül József Pandar dicséreteként kell elismernünk azt, hogy Mária minden baj és sérelem nélkül eleget tudott tenni annak az isteni hivatásnak, hogy kilenc hold-forduló teljesedéséig a szíve alatt tudta hordani a „ Világ Világosságát”. Hát köszönjük meg mi is most – így együtt – herceg Adiabene József Pandarnak Mária védelmét, mert neki is nagy része van abban, hogy így imádkozhat a ma hívője:

.. Üdvözlégy Mária! – Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a Te méhednek gyümölcse – Jézus!”

Most pedig arra kérem kedves olvasóimat. hogy ne kételkedjenek Mária „szeplőtelen fogantatásában“, hanem fogadják el a sumír próféciák által, évezredeken át hitt „lstenvárás” beteljesedésének első csodájaként. De az itt mellékelt szoborfej arca és tekintete talán a meggyőződés segítője leend, amikor ezt Gabriel-nek ismerjük fel. Eddig úgy írtam: “sumír király Hatraból és közöltem is az „Ister-Gami Oroszlánok Titka” című könyvemben. Meg kell változtatnom ezt az állítást, mert a fej süvege nem királyi, hanem a sumír-pártos mágusok süvege. Ugyanis a homlok felett két magot látunk rajta, mely a „mágus süveg” jelképe. Az „égi” és a „földi” Tudást jelenti, amivel Gabriel rendelkezett.

jkph-28.jpg

Azért állítom biztosan és minden kétséget kizárva, hogy ez a szoborfej Gabrielt ábrázolja, mert a mágus süvegen a „kél magot” csak a mágusok fője, a sippari legfőbb pap viselhette. Igen régi és „eltakart” titkokat fedek itt fel, de – ahogyan a mai római pápának is megvannak azok a „külső” különlegességei, melyeket kizárólag csak egyedül ő viselhet, higgyük el azt, hogy a bölcs és nagytudományu sumír-pártos mágus-papi szervezetben is létezett ily kiváltsága az „egyházfőnek”. És kérdezem az olvasót: Ha ennek a szoborfejnek, a hideg anyagnak ily tekintete van, milyen lehetett az „életben” az? Isten küldötte: Gabriel, hozzánk is eljött! Még azt szeretném olvasóimmal közölni, hogy én elejétől végig átkutattam az összes zsidó hagyományokat, legendákat, a talmudi irodalmat is, de ennek a zsidó, József nevű ácsnak nyomát sehol sem leltem.

115

Annál többet találtam az „Adiabene-k kigúnyolására” amiből azt következtetem, hogy Mária és Jézus ehhez a családhoz tartozott, tehát Mária oltalmazója és törvényes férje herceg Adiabene József Pandar volt. – A zsidó Józsefet egyedül két zsidó evangélista – Máté és Lukács – teszi a történelembe.

Márk és János meg sem említik. Huber Lipót ezt a zsidó józsefi szereplést Epiphanius, zsidó származású egyházatya „beszúrásának” sejteti. Tudva azt, hogy a mai judai-kereszténység „szentiratai” igen sok módosítást szenvedtek napjainkig, hát minden „változtatást” lehetségesnek tartunk és ezek mind az igazság elferdítését szolgálták és szolgálják ma is!

Kérem olvasóimat, hogy fogadják el szeretettel ezt az erőskarú és fajtánkhoz tartozó Adiabene József Pandar herceget az égi küldött: Mária oltalmazójául, hiszen a Máriát körülvevő „isteni gondviselés”, az „oltalmazás” nagy feladatát nem bízhatta olyan „akárkire”, mint a bibliai zsidó ácsmester volt. Különösen akkor nem, amikor a zsidók vallási vezető testülete Máriát Izrael ellenségének tekintette, miként azt a fennmaradt hagyományokból már jó tudjuk. Itt van a Jézus elleni zsidó gyűlölet forrása. De a Mindenható úgy rendelkezett, hogy megszülessen és….MEGSZÜLETETT!

116

A Pártus Herceg Betlehemben

MOST már ezt a címet adom annak a fejezetnek, melyben Jézussal és az Ő tanításaival foglalkozom. Teszem ezt azért, mert eddigi kutatásaim azt a gyakorlati tapasztalatokat szolgáltatták, hogy a gúnyolódó és Jézus-becsmérlő zsidó hagyomány írásai vezettek azokra az igazságokra, amit a mindenképpen judaizálni akaró ortodoxia elhallgatott vagy megmásított.

Így vagyunk Jézus születési helyével is.

Hol született Jézus?…

A kanonizált négy evangéliumban ugyanis egyedül Lukács az, aki a judaizálásban társa és titkára volt Saul-Pálnak, így ő a messiási szellemben és a dávidi folytonosság biztosítására úgy mondja, hogy József és Mária „Názáret városából Júdeába, Dávid városába, mely Betlehemnek neveztetik” – mentek a népszámlálásra (Lk. 2:4-7), és ott Máira “szülé az ő elsőszülött fiát”. – Máté csak annyit mond. hogy Jézus a Júdeai Betlehemben született” (Mt. 2:1) – Márk evangéliumában (6:1) Názáretet mondja Jézus „hazájának” és János (1:47 és 7:41-43) csak sejteti a galileai Názáretet.

A judai-keresztény egyházak természetesen a „dávidi folytonosságot” tanítják és Jézus állítólagos születésének helyén, a júdeai Bethlohom – mai Betlehem – egy hajdani barlangja felett ott a templom, melyet építettek és oda zarándokol a kegyelet. – Ma ez a fontos. Kegyelettel imádkozni Jézushoz és Vele, Benne megújhodni. – Tehát e sorok írója nem zúgolódik afelett, hogy a kereszténységet római államvallássá tévő Nagy Konstantin római császár „Chrestost”-imádó és tisztelő édesanyja, amikor fia végre megszüntette a keresztények gyilkolását, és az eddig kigúnyolt „Chrestos”-t Isten Fiának hitte és hinni rendelte, a lehető leggyorsabban lerohant a „szentföldre” és abban a kisvárosban, amit a zsidók „Dávid városának” mutattak neki, keresett egy alkalmas barlangot, azt Jézus születési helyének ismerte fel és templomot építtetett azonnal föléje. Ennek a nagyhitü asszonynak nemes cselekedetével indult meg „Chrestos” hivatalos tisztelete és ő igazán nem tehet arról, hogy – még száz év sem telt bele és – a zsidó származású „egyházatyák” a „Chrestos“-t, “Christos”-sá, zsidóul Messiássá változtatták.

E sorok írója azt is nagyon jól tudja, hogy a mai, zsidógyökérbe zsugorított judai-kereszténységet megváltoztatni nem bírja. Csak a „hivatalosított szolgaság” ellen tiltakozik, Jézus szavait ismételve: “Én vagyok a Világ Világossága, aki engem követ, nem járhat sötétségben.” …És megismeritek az Igazságot és az Igazság szabadokká tesz titeket!”

117

Ezért, és csak ezért írom le mindazt, amit valóban Igazságnak hiszek és bizonyítok. Az is ösztönöz, hogy a judai-kereszténység hivatalos filozófiájának követése, vagyis az evangéliumi írásoknak „igazságként” való tanítása mellett, a Biblia-kiértékelő álláspontok kérdőjelezik meg az evangéliumi állításokat. – Így pl. az írásomban sokat hivatkozott bibliai szótár (Bible Dictionary), amit mindig így (*) jelzek, azt írja: “Nem tudjuk biztosan, hogy Jézus hol és mikor született” (*Q 977.0.) – Ez, a mondhatni „hivatalos” véleményezés serkentett arra, hogy itt is a zsidó hagyományokra tekintsek és éppen a Jeruzsálemi Talmudban találtam meg azt az adatot, hogy (BER. 11.5.) : „Jézus a betlehemi királyi palotában született.”

Ez az adat természetesen az „Adiabene hercegi palotát” mondja nekünk, a galileai Betlehemben, ahol Mária is született. – Ezt valóságnak elfogadva, megszűnik az „istállóban való születés” meséje és így nem „nyugszik barmok közt Szent Fia.”

Nem akarom ezt a több, mint ezeréves hiedelmet megzavarni. Annyit azonban el kell mondanom, hogy az egyiptomi Nap-Fia – Osiris – születési legendájában éppenúgy megtaláljuk az „állatok és pásztorok” jelenlétét, miképpen az evangéliumi írásokban olvassuk. Valószínűleg ezek mind tartozékai a „Fény-Fia” földrejöveteli körülményeinek, hiszen a „mondavilág” erősebb és mélyebb hiedelmeket szül, mint a bölcselet.

A hit szempontjából nézve lényegtelenek is ezek a körülmények. A valóságot kell nézni. Azt, hogy a “Fény-Fia“, az “Isten-Fiú”, vagy tán “Fiú-Isten” emberi testet öltött Jézusban. A Föld porát taposták sarui és – mint már bizonyítottam – a zsidók által „idegenek földjének, Galileának” nevezett területen élő szkita-arám-pártus nemzetségbe tartozó emberben lakozott Isten lelke. Ez a fontos nekünk, mert ennek tudatosítása népünknek nemcsak életet, hanem „hivatást” is ad. Hiszen éppen azért tereli a saul-páli ideológiával naggyá lett és kiterebélyesedett judai-kereszténység Jézust a zsidó származásba, hogy meg ne valósuljon Kajafásnak azon mondása: „Ha az ő emléke megmarad, az ő népe magára talál!”

És ez így igaz, amit sajnos éppen a magyar sors bizonyít, mert mióta „elhagytuk a Jézusi igazság emlékét, idegenek szolgái lettünk“. Értse meg tehát az olvasó szándékomat, mert a „szabadságért”, annak szellemi és lelki megvalósulásáért keresem a Jézusi Igazságot a Betlehemi Hercegben.

De folytassuk csak Jézus történetét. Higgyük el, hogy ott született, ahol az Édesanyja. Palotában vagy istállóban – ma már teljesen mindegy, de ..megszületett!”

Gabriel mondta Máriának, hogy „csodával fog embertestbe születni”. Nagyon érdekes nekünk az, hogy éppen az ortodoxia egyik „apokrif evangéliuma” tudósít erről a „csodáról” a következőképpen:

A British Múzeum „Codex Arundel 404″ jelzésű okmányában, mely „Libádé Infantia Salvatoris” címen ismert – a következőket ovlashatjuk: (Mária szülésénél segédkező szülésznő beszél).

Amikor bementem, hogy a hajadont megvizsgáljam, úgy találtam, hogy arcát az ég felé fordította és imádkozott. Hozzá érve mondtam neki:

118

– Mondd leányom… nincs-e valami szerencsés kellemetlen érzésed, vagy nem fáj-e valami?

Ő csak folytatta imáját és mint egy sziklakő mozdulatlan maradt, mintha semmit se hallott volna. (71)

– Amikor eljött az óra – megnyilatkozott Isten ereje. A hajadon, aki az égre szegezte tekintetét, mintha teljében lévő szőlőtővé változott volna, és amikor megjelent a Fény, dicsérte Azt, akitől megáldatott. A gyermekből sugárzott a Fény – éppenúgy, mint a Napból… Ez a Fény úgy született, miként a harmat az égből leszáll a Földre.

– A csodálkozás kábulata töltött el és elfogott a félelem, mert szemem odaszegeződött ahhoz a ragyogáshoz, mely a most született Fényből áradt… És ez a Fény egyre jobban sűrűsödött, gyermek formát vett lassan, addig míg olyanná nem lett, mint egy emberi csecsemő. Ekkor bátorságot vettem, lehajoltam, megfogtam, nagy vigyázattal karomba vettem és az volt a csodálatos, hogy semmi súlya nem volt, annyi sem, mint egy újszülötté. Megvizsgáltam és láttam. hogy testén nyoma sincs a szülésnek, tiszta volt, könnyű és ragyogó. Mialatt én azon csodálkoztam, hogy nem sir, mint a többi újszülöttek, ő pislogva nézett – majd kedvesen rámnézett, rámmosolygott, és a szeméből olyan nagy fényesség áradt, mintha villám lenne.

– Amikor a hajadont fogtam meg – szűznek találtam. Nemcsak a szülésnek nyoma nem volt, de férfi sem érintette őt soha (73-74-75.)”

De elképzelhetik kedves olvasóim azt az érzést, ami – ennek a csodának tudatában – bennem keletkezett, amikor Luganóban (Villa Favorita), a „Thissen-Bornemissza Múzeum” gyűjteményében megtaláltam e festményt, amit itt bemutatok. Ugyanis ez a kép pontosan azt örökíti meg az utókornak, ami az előbbiekben közölt Apokrifus Evangéliumban van leírva. Kutattam a festmény eredete és alkotójának adatai után, de csak annyit tudtam meg róla, amit a katalógusban találtam, így:

jkph-29.jpg

Daret: Anbetung des Kindes.” Vagyis: A Gyermek imádása.

Azt hiszem, hogy ez a festmény valahogyan elkerülte a középkori inkvizíció pusztításait, mert ez az „eretnek” ábrázolás teljesen ellenkezik az ortodoxia

119

felfogásával és fényből születteti a „Fény-Fiút, úgy, miként Gabriel mondta, hogy “csoda útján fog születni erre a földre.”

És ha már csodát látunk Jézus Urunk születésében, fogadjuk el ezt az „Égi Küldött” személyazonossági bizonyítékának. Mert csak az „Isten-Fia” foganhat Szűz-Anyjának méhében szeplőtelenül, hogy – onnan fénnyé válva, mint e „Fény-Fia”, ebből az Isteni Világosságból kapja emberi testét és legyen valóban a „ Világ Világossága”.

Profán és anyagias gondolkodással persze ez nem érthető. Csak Isten hatalmasságához érkező erős hittel. – A sippári bölcsek nagyon jól tudták – már előre – a születésnek az idejét és így indult el a „nagy karaván” a Pártus Birodalomból az „Égi Küldött” köszöntésére.

Amikor az istenes római császár – Nagy Konstantin – államvallássá tette a kereszténységet, a zsidó származású és arámi gyökerű egyházatyák kegyetlen vitát indítottak meg. Azt akarták eldönteni, hogy az „új” római hiedelemnek „Chrestos”-a (egyetlen Isteni-Szentje) vagy „Christos”-a, Krisztusa (Messiása) legyen. – Miként már tudjuk és gyakoroljuk a „Messiás” lett a győztes és zsidó származású „egyházatyák” belezsugorították Jézus tanítását a judai gyökérbe, de a saját ízük szerint átformálva. Ez a „bezsugorítás” pedig napjainkban is itt van és hivatalosan „judai-kereszténység” a neve. Keletkezésétől kezdve gondosan elpusztított mindent, ami a pártus hercegi család vérével született, Adiabenc-Grapte-Kharax Szűz-Mária Fiára, a „Názáreti Jézusnak”, általam pedig „Betlehemi Hercegnek” nevezett Égi-Küldöttnek a Pártus birodalmi kapcsolataira vonatkozik. Tehát máig sem tudjuk azt, hogy kik voltak azok a „zarándokok”, akik köszönteni mentek a Kisdedet Betlehembe? – A judai-kereszténység „szentírása” Napkeleti Bölcseknek” vagy „Három Királyoknak” nevezi őket és ünnepük is van a naptárban, de a hivatalos egyházi tanítás gondosan eltakarja valóságos kilétüket. Magyarul: „Gáspár, Menyhért és Boldizsár” a nevük. De kiváló munkatársam – Hadanich István – hozzám küldött kéziratából érdekes adatokat tudunk meg e hagyománnyá vált esemény szereplőiről:

“Tertulianus szerint Kelet a mágusokat királynak tartja, Kr. u. 207-208 táján. Ephrahem, a 4. században élő szíriai író, már Hormizdan nevű perzsa királynak, Yazdegerd sába királynak, Perozadh séba királynak nevezi őket. – Egy másik szíriai író, aki az „Ádám és Éva Könyv”-et írta, ezeket a neveket adja tudomásunkra: Basantor sába király, Hor perzsa király és Karsudas a Kelet királya. – Az egyiptomi Barbaro már megelégszik Gathaspe, Melichor és Bithisarea nevekkel.

Az arméniai „Gyermek Evangéliumáéban (Kr. u. 500) neveik: Melkon, Perzsia királya: Gaspar, India királya, és Balthasar, Arábia királya.

A nyugati kereszténységben ezek a „királyok”: Balthasar, Melichor és Gaspar, akik a görög krónika latin fordításában szerepelnek a 6. sz.-ban.

De a balga hagyomány további lehetetlenségbe degradálja ezeket a „királyokat”, mivel Melichor-t Sem-től, Gaspar-t Kám-tól. és Balthasar-t Japhet-töl eredezteti; a héber pseudo-történelem délceg fiaitól (The Star of

120

Bethlehem Mystery, by Davis Hughes, J.M. Dent and Sons Ltd, London, 1979.)

A jámbor hívő persze azt nem tudja, hogy Jézus születésének idejében a Pártus Birodalom egész Keletnek az ura és „Napkeleti Bölcsek” is csak itt élnek, mint az ősi sumír tudomány tovább mívelői és mint az ősi hiedelem mágus-papjai.

Tehát akár „bölcsek”, akár „királyok” voltak a Jézus-köszöntök, azok csakis a Pártus Birodalomból mehettek és teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy mentek is. – Sajnos sehol sem találtam olyan király-listát, melyből megtudhattam volna, hogy mi volt a neve a Jézus születésekor uralkodó pártus királynak, de úgy következtetem a történelmi eseményekből, hogy a „három” Arsak-házi uralkodó, a pártus, arméni és Oxus-menti hun uralkodók, vagy családtagjaik voltak a „három királyok”.

Az evangéliumok említik azt, hogy “Jézus élete veszélyben volt.” Heródes – állítólagos – gyermekgyilkossági rendeletére hivatkoznak, de ma már minden biblikus elismeri azt, hogy ilyen nem létezett és mese, vagy valami „más” veszélyt takaró kitalálás ez. – Viszont a Korán 19. részében így olvassuk:

Emlékezz meg Máriának azon történetéről, mint ment el Atyafiai közé Napkeletre, hogy ott elrejtőzzék!”

Itt tehát Jézust az Édesanyjával – Máriával – együtt csak a már ismertetett zsidó bosszúállás és gyűlölet veszélye fenyegette, mely azáltal hárult el, hogy „Mária és a kisded Atyafiai közé ment Napkeletre”, vagyis a látható karaván „három királya'” (valószínű megfelelő védelmi kísérettel) elvitte a Pártus Birodalomba Máriát és Jézust, és – hogy valami igaza legyen Máté evangélistának, aki „menekülésről ír (2. rész) – „József” is velük ment, de nem Máté zsidó ácsmestere, hanem Adiabene József pártus herceg, Mária oltalmazója és a jeruzsálemi törvények szerinti férje.

Ma már lehetetlen adatokat találni erre a Pártus birodalmi tartózkodásra vonatkozóan, mert napjainkig a judai-keresztény egyházpolitikai inkvizíció elpusztított minden dokumentumot a Pártus Birodalom történetéről, az ott munkálkodó apostolok írásaival együtt, miképpen azt az 1971-ben Cannberrá-ban megtartott Nemzetközi Orientalista Világkongresszuson dr. Zichy-Woinarsky ausztráliai történész-tanárnő bizonyította. De logikus következtetésekkel mégis megtalálhatjuk az Igazságot. Például: az evangéliumok semmit sem tudnak Jézusról 12 éves koráig, de nagyszerűen leírják, hogy miként tesz tanúbizonyságot tudásáról a „tizenkét éves Jézus a templomban.” Érdekesen ír erről a már arab-korban (Kr. u. 6. sz.) keletkezett „Arab Evangélium”. Nézzünk csak bele ebbe is. Jézust itt a csillagászok faggatják. Íme a szöveg:

Akkor egy jelenlévő bölcsész, aki a csillagászatban jeleskedett, azt kérdezte az Úr Jézustól, vajon tanulmányozta-e a csillagokat ? – az Úr Jézus felelvén, kifejtette neki az égitestek és égövek számát, azok természetét és munkáját, helyzetét, harmad, negyed, hatod állásait, előre és hátrafutásukat s mindenféle viszonyaikat és sok egyebet, amit emberi ész ki nem nyomozhat.”

Miután a zsidóknak nem voltak csillagvizsgáló intézeteik, így közöttük „csillagászatban jeleskedő” bölcseket hiába keresünk. E párbeszéd tehát való-

121

színűleg a scythopolisi máguspapi szervezet templomában történhetett, ott ahová Gabriel jött Mária látogatására az isteni üzenettel. – Tehát valószínűleg Jézus 12 éves koráig Sipparban végezte az alapiskoláit és Édesanyjával, meg József Pandar nevelőapjával jött ide látogatóba. De aztán a „szentiratok” nem tudósítanak semmit Róla. Elküldik a „pusztába”, és csak harminc éves korából származik a hivatalos egyházi jelentés. Sok biblikus azt állítja, hogy az esszeusok rendjében volt. Mások Indiába küldik a buddhista lámák közé – és milyen érdekes, hogy senkinek nem jut eszébe az „egyházatyák” sokasága tagjait is beleértve az, hogy a sok ezer éves múlttal és hagyománnyal, tudással és csillagvizsgáló intézetekkel rendelkező, legközelebbi, Pártus birodalmi tudás-központ valamelyikét „gyanítsák” Jézus Urunk munkahelyének.

A logika szerint ez a hely csak Sippar lehetett, hiszen a Pártus Birodalom fennállása már 250 éves múltra tekint vissza, s a régészet megállapította azt is, hogy „a pártusok újraépítették a régi sumír városokat, mágus-papi intézeteiket kibővítették és kegyelettel ápolták a mágus vallás hagyományait” – Azt is megállapították, hogy Jézus születésének idejében Sippar volt vallási központjuk (Vatikánjuk) és pl. Werner Keller, 17 nyelven megjelent könyvében – innen indítja a „Napkeleti Bölcseket” a mágus-papokat Jézus köszöntésére Betlehembe.

Mi úgy gondoljuk, hogy a zsidók által “mágus-papnak” nevezett Jézus Urunk volt az esszeusoknál is, meglátogatta a buddhista lámákat is. Azokat is tanította, de aztán „hazatért” Sipparba, ahol a Gabriel-féle bölcsekkel és tisztánlátókkal megbeszélte mindazt, amit látott és tapasztalt.

Amikor megismerjük a sumír mágus-vallás tanait, megértjük azt is, hogy a zsidók miért nevezték Jézust „mágus-papnak”. Ugyanakkor azonban felmerül az a kérdés is, hogy az ortodoxia miért különíti el az „esszeusokat” a mágusoktól? …Nézzük meg közelebbről, hogy kik voltak

Az esszeusok

Ezek az Istenhívök sohasem nevezték magukat így. Ezt a nevet a zsidók adták nekik, mely „hívőt”, „törvénytisztelőt” és „remetét” is jelent a zsidó nyelvi értelmezés szerint. A Holt-tengeri tekercsekből ismerjük jobban őket, de ezekben sem hívják magukat „essenes”-nek. Ez a név a tekercsekben nem található.

Róluk legelőször a zsidó Philo tudósít Kr. u. 50 körüli írásában. Khirbet-Qumran volt székhelyük a Holt-tenger mellett, kb. 8 km-re Nyugatra Jerikótól.

Ha valaki tanulmányozza írásaikat, arra a megállapításra jut, hogy ők is a mágus-vallás követői, de azt koruk szelleméhez aktualizálták. – Azzal a hasonlattal merek élni, hogy mi is „esszeusok” lehetnénk, ha hagyományainkat vallásos kegyelettel ápolnánk és korunk szellemével visszaállítanánk a Jézusi Igazsággal megerősített ősvallásunkat, vagyis azt a „Chrestos-hitet”, amit Epiphanius zsidó származású „egyházatya” jézusi szkítizmusnak nevezett és mint a judai-kereszténység legnagyobb ellenségét, az alexandriai zsinaton .. kiátkoztatott”.

122

Fogadjuk el ezeket az „esszeusokat” vagy „esszénusokat” jó mágusok gyanánt, mert ők a próféciák tudói és a földi Isten-országának várói és munkásai voltak: ellenségei a zsidó tanoknak és minden „áldozati” ceremóniának. Plinius szerint: sok századok óta léteztek. A felkelő Nap kapta mindig első, reggeli imádságukat. Nagy gondjuk volt a test tisztántartására. Scythopolisban gyártott fehér tunika volt öltözetük és olvastak az „Ég Könyvében”, tehát csillagászok is voltak, mint tudós és képzett mágus-papok. Bátran mondhatjuk azt, hogy csak a judai-kereszténység „érdeke” különíti el őket a pártus mágusoktól és azt is hozzátehetjük még erős állítással, hogy Jézus Urunk érkezését váró, hűséges követői voltak a „Világ Világosságának”.

De azt hiszem Lukács evangélista is Jézust az „esszenusok” rendjébe akarja sorolni, mert Jézus életkorára vonatkozólag azt mondja, hogy 30 éves volt, amikor megkezdte tanítását (Lk. 3:23). Valószínűleg azért említi a „30-as életkort”. mert a qumrani „esszeusok” 30 éves korukig tanultak és csak ettől az időponttól kezdve végezték a nép között mágus-papi hivatásukat. Jézus 30 éves kora így – mai időszámításunk szerint – Lukács vonatkozásában. 23-25 A.D. lenne és ez nem esik egybe Pilátus kormányzóságának idejével.

Az evangéliumok szerint Jézus Galilea földjén csak 2-3 évet tanított. Az általam (*)-gaI jelzett biblikus szótár (C.603. oldalán) Jézus keresztre feszítésének idejét 30 A.D. április 7-re teszi. Mivel Jézus az időszámításunk szerinti „zéró” előtt 7 évvel született – így tehát 37 évig volt emberi testben közöttünk.

Meglepő adatot közöl az egyik egyházi ..apokrif irat. „Tamás aktái” szerint Jézus így beszélt: „Mikor fiatal gyermek voltam, s atyám palotájában gondozóim bőségén örvendeztem. Kelet Országából – szülőföldünkről – útravalót adtak nekem és elküldtek engem.”

Érdekes következtetések vonhatók le e szavakból: „Kelet Országa” nem lehet más, mint a Pártus Birodalom, mert ez foglalta le az egész Keletet. Még India is része volt, mint „lndo-Pártia”. – „Szülőföldünk” kifejezés alatt is csak ugyanazt a területet értheti Jézus.

Persze sokirányú „kérdőjelezést” lehet felvetni e szöveggel szemben: Tamás írta-e, aki a Pártus Birodalomban tevékenykedett?… Nem későbbi és az ortodoxia erőszakossága alatt keletkezett „óvatos hivatkozás” ez az eltitkolt igazságokra?…….

E sorok írója úgy véli. hogy Jézus már gyermekkora óta mindenütt tanított, amerre járt. A mai racionális gondolkodó azonban mégiscsak feltesz egy kényes kérdést most, amidőn megismerte Jézusnak az emberi hovatartozását. Talán így: Ha szkíta-arámi-pártus nemzétségbeli volt édesanyja szerint, akkor miért ment Kelet országából, amit „szülőföldünknek” nevezett, a zsidók közé Palesztinába? – a kérdésre feleletet ad egy régi hagyomány, mely állítólag Mani-tói maradt fenn a régi írásokban:

A sippári Ige

Ebből Jézus valódi nevére is következtethetünk, mert itt mindig így írják -IEZU- a késői fordítók. Ez helyesen talán „IZ-ZU” lehetett, mely sumír-arámi nyelvben „Isteni Tudás”-t értelmez.

123

Azért is gondolunk erre, mert a sumír hiedelemben – amit ma mitológiának nevezünk – létezik „AB-ZU”, mint az Ősi Tudás, a Tudás Mélysége, vagy a Tudás Atyja értelemben, de kizárólagos „földi” vonatkozásban. Jézussal az Isteni Tudás – „IZ-ZU” – egyesül a földi tudással, „AB-ZU”-val és e két tudás egyesülését jelképezi a pártus Gabriel süvegén látható két „MAG”, hiszen a „mag” is ősi nyelvünk szava, mely a „Tudás” hatalmát jelenti és ebből latinizálódott a „mágus” szó is… talán úgy, mint „IZ-ZU”-ból a „JE-SU”. Innen jön a mi népnevünk is – a „MAH(g)GAR”, vagyis a „Tudás Népe.”

A magyarok között sokan “Jessze” nevet adnak Jézusnak. Ez lehetetlen és a zsidó mitológiától átvett név, mert Dávid apja volt Jessze.

De vegyük tudomásul, hogy Jézussal meghalt minden mitológia, mert Vele megszületett és megvalósult az Isteni Kinyilatkoztatás.

De térjünk vissza Sippárba, ahol összegyűltek a mágusok. Nevezhetjük ezt az összejövetelt „Pártus Vatikáni Zsinatnak” is, de itt a főalak most nem a mágusok fője, hanem IZ-ZU. a mi Jézus Urunk. Hirdeti küldetését és valószínűleg innen vette János evangéliumának az írója Jézus imájának a szövegét (Jn. 17. rész), amit senki sem hallott a tanítványok közül. – Ugyanis Mani szövegében így van írva:

Érettetek és mindenkiért, akik nektek hisznek, járom végig emberi utamat, hogy megszentelődjék Atyánknak az Igazsága és hogy mindnyájan eggyek legyetek ebben az Igazságban. És bizonyságot is teszek arról, hogy engem Isten küldött erre a világra, hogy akik hisznek, megszentelődjenek az Ő Igazságában és megőriztessenek minden gonosztól”

Így búcsúzott Jézus Sipparban a mágusoktól és ment Galileába, hogy küldetését befejezze. – Külön könyvet kellene írni igehirdetéseiről, amit abban a veszéllyel és üldöztetéssel telített környezetben végzett, amivel a zsidó „gestapo” körülvette. Mert a „kajafási” nemzetség célja ez volt:

A „kiátkozott” Anyának Fiát megölni!

Csak forgassa az olvasó az evangéliumok lapjait, mert mindegyikben megtalálják ezt a kifejezést: „A zsidók meg akarták Őt ölni.” És nem titkos, hanem „közhírré tett” szándék volt ez.

Jézus az Édesanyjához ment Galileába, mely ebben az időben már nem tartozott a Pártus Birodalomhoz. Adiabene József Pandár már valószínűleg nincs az élők között. Aki aztán gondosan tanulmányozza az evangéliumi szövegeket, az hamar rájön arra, hogy Jézus Édesanyja mindenüvé kíséri Fiát. Az evangéliumok csak „asszonyokat” emlegetnek ugyan, de mondjuk csak ki bátran – a Nag-Hammadiban talált szövegek alapján és azok bizonyításával azt, hogy Mária Magdala és Jézus Édesanyja sohasem hagyták el az „Égi Küldöttet”. Akkor sem. amikor bekövetkezett

A nagy merénylet

Ezt a címet adom annak a szomorú fejezetnek, mely az emberiség legnagyobb bűntényét írja le. De itt olyan egyházpolitikai és hiedelembeli különbségekre akarom felhívni a figyelmet, melyek élesen szemben állnak a Jézusi

124

Igehirdetéssel. Ez azért nagyon fontos, mert a Máriával kapcsolatos és hagyományos gyűlölet mellett ez volt az ún. „teológiai indok”, melyre támaszkodva a „nagy szanhedrin” halálra kereste Jézus Urunkat.

De azért is ki kell térnem erre a témára, mert a judai-kereszténység és a zsidó sajtó nagyrésze is határozottan hirdeti Jézus „zsidó voltát”, annak ellenére, hogy a „zsidó kánon” ezt határozottan tagadja. Ide illesztem egy régen irt indoklásomat:

Foglalkoznunk kell megint názáreti Jézus Urunk személyével. Ugyanis a zsidóság újságjai egyre jobban kihangsúlyozzák Jézus zsidó voltát – annak ellenére, hogy az ő saját kánonjuk kifejezetten tagadja ezt. Így Jézus „faji hovatartozandóságára” vonatkozóan két hivatalos – talán inkább úgy mondható két kánonikus álláspont létezik

Az egyik a zsidó kánon szerinti, mely így mondja:

Ne legyen nekünk olyan fiúnk, vagy tanítványunk, aki az ő életét nyilvánosan elégeti (vagyis a törvényt megveti, lebecsmérli), mint Jesu és az ő kollégái”. (Talmud, Berakoth 17. és Sanhedrin 107. b. lapon.)

Ábrahám apánkat a gonosz Nimród letaszította a tüzes kemencébe…” (Pesachim 118. a. lapon)

Te gonosz, te gonosznak fia, az istentelen Nimród fiának fia….” (Pesachim 91. a. lapon, a talmudisták Nimród fia elnevezés alatt a názáreti Jézust értik.)

Húsvét előestéjén feszíttetett fel Jézus. Negyven nappal előbb kikiáltotta a herold: Megköveztetésre kivezettetik, mivel varázslást űzött és Izraelt bűnre csábította és félre vezette. Aki valamit az ő védelmére mondani tud, az jöjjön és jelentse. Minthogy azonban semmit sem hoztak fel az ő védelmére, húsvét előestéjén fölfeszítették.” (Sanhedrin 43. a. lapon)

Jesu ártatlanokat ölt meg, ő ártatlanok gyilkosa volt, s méltó volt arra, hogy megöljék…” (Sanhedrin 43. a. Rasi)

Senkinek, aki a Tóra szerint méltó a halálra, nem szabad cselt vetni, csak a népcsalóknak….. így cselekedtek Satheda fiával s fölfeszítették húsvét előestéjén. Hogyan Satheda fiát….? Hiszen ő Pandera fia volt…..

Chisda rabbi feleié: Anyjának férje volt Satheda s az ágyasa volt Pandera….. Az anyja Mirjam (Mária) volt. a hajfonogató ….” (Sanhedrin 67. a. lap)

A fenti idézetekből tehát kétségtelenül megállapítható az, hogy a zsidóság hivatalos álláspontja Jézust a nimródi fajból származtatja és nem Messiásnak, hanem bűnös gyilkosnak, varázslónak tartja és így tanítja.

A másik álláspont: A judai-kereszténység – kánonja szerint – Jézust zsidónak tanítja, akit „mint elsőszülöttet bemutattak a templomban és a 8. napon körülmetélték.” (Lk. 2:21-22.)

Hát most melyik álláspontot fogadja el az igazságra törekvő?…

Napjainkban mindenesetre egyre jobban érezhető azon igyekezet, melyet a zsidó világsajtó egyre jobban hangoztat, s mely a zsidó evangélisták (Máté, Lukács és Szent Pál) írásaiban van leírva Jézus zsidó voltára vonatkozóan, annak ellenére, hogy a zsidó „hivatalos álláspont” – mint ismertettük – ennek

125

pontosan az ellenkezője. Még az Amerikai Magyar Népszava is hirdeti Jézus zsidó voltát (1983. január 28-i számában) és annak ellenére, hogy ez a sajtótermék „politikai lap” és nem vallástudományi, mégis így idézi János evangéliumának 3. rész 16. versét:

Ő a zsidó nemzetért született, élt, dolgozott és halt meg. Először értük és az egész világért.”

Érdemes összevetni ezt a szöveget János evangéliuma írásával, ahol a megnevezett helyen a következőket mondja:

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

És e jánosi evangélium szavai alapján vessünk fel egy kérdést – úgy általában: Hisznek-e Jézusban a zsidók….?

Az igazságot tudni akaró végezze el ezt a vizsgálatot a saját környezetének világában és megtalálja a feleletet.

* * *

E bevezető után térjünk rá a cím kérdéseinek a tárgyalására. Ha együtt elvégzünk egy gyors történelmi áttekintést Jézus születésének idejébeni körülmények megismerésére, akkor megállapíthatjuk együtt azt, hogy ebben az időben semmiképpen sem tapasztalható a zsidóságnál az a Messiás-várás, amit a Jézust és tanításait nem ismerő Saul-Pál rögzít le a zsidókhoz írt leveleiben. Már csak azért sem fogadható el Saul-Pál messiási ideológiája, mert a zsidók törvényében (Thorában):

1. Semmi intézkedés nincs a Messiás „feláldozására”;

2. A 89. Zsoltár 27. és 28. verseiben érdekes szöveg olvasható erre vonatkozólag a következőképpen (Dávid zsoltára):

Ő így szólít engem: Atyám vagy Te, én Istenem és szabadításom kősziklája.

Én meg „elsőszülöttemmé” teszem őt és feljebbvaló a föld királyainál”. Ide csatolom erre vonatkozólag Lonecz Gyula teológus tanulmányának részleteit, melyből megállapítható, hogy:

Jézus keresztre feszítésének és megöletésének oka Dávid személyével áll szoros kapcsolatban. Az idézett Zsoltár verseinek döntő fontosságú része az a kitétel:

Én meg elsőszülöttemmé teszem őt…..”

A zsidóság teológiai álláspontja tehát az, hogy Dávid Isten „elsőszülöttje” és nem a názáreti Jézus.

Így e zsidó teológiai tétellel Dávid isteni rangra van emelve és – mint „elsőszülött” – az Atya mellett rangban a második személy égen és földön. Ezt a „Tizennyolcas Imádság” 14. fohásza ki is mondja: „Légy irgalmas Jahwe, mi Istenünk….Dávid házának királyságához, aki a te igaz Messiásod.”

Jézus születésének idejében ez a tan a zsidóságnál mindenkire – hívőre és tanítóra – egyaránt kötelező volt. Felháborodva tiltakoznak ezért a zsidók, amikor Jézus azt mondja nekik: “Én az Atyától jöttem.”

126

Viszont Jézus Isteni Igazságokat hirdet. Csodákat tesz és a nép – a zsidók közül is sokan – elhiszik neki, amikor így mondja: „A Világ Világossága vagyok “. (Jn. 9:5) – „Az Isten Fia vagyok” (Jn 10:39)

A hívők azt kiáltják: „Ez a Messiás.” (Jn. 7:41) …a Dávidot messiásként tisztelök pedig felordítanak: „Galileából nem jöhet a Messiás” (Jn 7:41)

* * *

Érdekes szemszögből világítja meg az idézett teológus honfitársunk ezt a problémát, s mondhatjuk, hogy ismeretlen volt előttünk a dávidi Messianizmus. A judai-keresztény teológiák ezt nem tanítják. De kiáltsunk fel mi is most és kérdezzük meg, hogy: Miért nem jöhetett a zsidók Messiása Galileából?…

A felelet egyszerű: Galileában nem a zsidó nép lakott, hanem azok, akiket II. Sargon asszír király az elszállított izraeliták helyett ide telepített – ahogy a Biblia mondja:

“És más népeket telepített be Asszíria királya Babiloniából, Kutából, Avából, Hamathból és Sefarvaimból, és beszállítá őket Samária városaiba Izrael fiai helyett.” (2 Kir. 17:24)

Az eredeti héber szöveg fordítását azonban így olvashatjuk (Badiny Jós Ferenc: „Káldeától Ister-Gamig”. 1. kötet 216. oldal):

És más népet telepített be Asszíria királya Babilonból. Kutából, bálványimádókat Hámáthból és Sippárból.”

Tehát a mi Jézus Urunk ebből a Samáriába telepített káld-sumír-subar népből származik, mert ezek éltek Galileában és Samáriában.

Ezért nem származhat a zsidók Messiása onnan, mert Messiás csak zsidó lehet, és nem sumír-káld-subir-szabir.

Az elmondottak világosan mutatják, hogy a zsidók egyáltalában nem „várták a Messiást” Jézus idejében, hanem Dávidot tisztelték Messiásként. Ez volt a hivatalos álláspont és eszerint nem is voltak előkészületeik egy „Isteni Küldött” fogadására.

Más volt a helyzet azonban a Pártos Birodalomban, ahol az ősi „mágusvallás” Én-Lil istenszemélyben hitte, tisztelte az egyetlen „egyszülött fiát”, -„elsöszülöttjét”, aki a sumír teremtés-történet szerint a „Világ Világossága'”. Azt is tudták, hogy ő az „anyagi formában” is létezik – mint Én-Ki – akiről hirdették azt, hogy egyszer embertestben fog lejönni a Földre. Ennek a tanításnak egyik központja volt a Pártos Birodalomban újjáépített Sippar.

Ide kellett illesztenem ezt a régi írásomat, hogy kellőképpen ismertessem a nagy merényletnek – a faji gyűlöleten kívüli – indokait is. A „merénylet” és annak körülményeit mondja el nekünk a zsidóságnak egy Jézus-korabeli doktora, akinek írását megőrizte a hagyomány, és ez: Nikodémus Evangéliuma.

* * *

127

A „keresztény” és keresztyén” papok legtöbbje nem ismeri el az „evangéliumot”, melyet a római kánon az „apokrif”-ek közé sorolt annak ellenére, hogy Jézus Urunk Pilátus elé vezetésének a „csodáját” is leírja.

Valószínű az, hogy írója „szemtanúja” volt Jézus Urunk törvénytelen elítélésének és a zsinagóga tanácskozásain is részt vett, mert oly történeteket közöl, amit a kanonizált „négy” evangélium nem említ. A gnosztikusok tanították és így mondhatjuk, hogy a saul-páli ortodoxia taszította ki a „szentírásból”, mert felfedi a Jézus-korabeli zsinagóga minden aljasságát.

128

IX.
Nikodémus Evangéliuma

Ez az „evangélium” fennmaradt a görög, szíriai, kopt és örmény nyelveken írt kéziratokban, melyekben „Pilátus aktái” címmel található. Az ortodoxnak nevezett egyházban Epiphanius (Kr u. 375) egyházatya magát Nikodémust. Jézus tanítványát nevezi szerzőként. Eusebius (Kr. u. 295) „Egyháztörtcnet”-e is megemlíti (1.9, I… IX. 1.1:7, 1) azzal a hozzáadással, hogy „Pilátus aktáiról” már jó sok idővel őelőtte beszéltek a gnosztikusok és oktatókönyveikben is tanították. Az evangéliumban leírt történetet azonban megerősíti Tiberius császárnak Poncius Pilátushoz irt levele – melynek pontos szövegét közli a Vindobon Codex, – és Koppenhágában 1804-ben közölte ezt a régi iratot A. Birch „Auctarium codicis apocryphi N.T. Fabrieiani” címen. – ..Nikodémus Evangéliumát” J. A. Favricius „Codex Apocryphus N.T.” (Hamburg 1719) művéből a 23. és a következő oldalakon közölt szövegének magyar nyelvre való fordításával adjuk át az igazságot keresőknek.

I.

1.) Miután a főpapok és írástudók tanácsa összegyűlt, Anás, Kajafás, Semes, Dothaim és Gamaliel, Júdás, Lévi és Neftali, Alejandro és Jairo, valamint a többi zsidók, mind megjelentek Pilátus előtt vádolva Jézust valótlanságokkal – így mondták: „Ismerjük, hogy ez az ember Józsefnek, az ácsnak fia és Máriától született, de ő saját magát Isten fiának és királynak mondja, megszentségteleníti a szombatot és még atyáink törvényét is el akarja törölni.” -„Miként akarja eltörölni a törvényeiteket?” – kérdezte Pilátus. – „A mi törvényünk tiltja a szombati napon való gyógyítást és ez a gonosz bűvöléssel meggyógyította a sántákat, púposokat, bénákat, vakokat, süketeket, némákat és megátalkodottakat a szombatnapon.” – „Miféle gonosz bűvöléssel gyógyított?” – kérdezte Pilátus. – „Ez egy mágus, Belzebúb jóvoltából – és ő a gonosz szellemek ura, aki elűzi őket és mindegyik engedelmeskedik neki” – mondták a zsidók. – „Nem lehet a démonokat elűzni egy tisztátalan szellem erejével, hanem csak a segítő Isten jóvoltából” – mondta nekik Pilátus.

2.) Akkor a zsidók így fordultak Pilátushoz: „Kérjük felségedet, hogy őt a Te törvényszéked elé hozhassuk kihallgatásra.” – Maga elé hívta ekkor Pilátus őket és így szólt hozzájuk: „Mondjátok meg nekem azt, hogy én – aki csak egy helytartó vagyok – miképpen tudjak kihallgatni egy királyt?” – „Mi nem azt mondtuk, hogy ő király, hanem hogy ő állítja ezt magáról” – felelték a zsidók. – Ekkor Pilátus odahívta udvarmesterét és parancsolá: „Vezesd elő hozzám Jézust a teljes udvari szokás szerint”. – Kiment akkor az udvarmester, s amint megismerte Jézust, hódolattal illette; levette magáról hosszú palástját, azt leterítvén előtte a Földre így szólt Jézushoz: „Uram! Taposs át rajta és lépj be, mert hív Téged a helytartó.”

– Amikor a zsidók látták, hogy mit csinált az udvarmester, ordítani kezdtek és azt kiabálták Pilátus felé: „Miért hivatod ezt az udvarmester által, amikor

129

egy kikiáltóval kellett volna berendelni?… Tudod-e, hogy udvarmestered hódolattal illette, leterítette palástját eléje a Földre és kérte, hogy taposson át rajta úgy, mintha a király volna?”

3.) Pilátus hivatta az udvarmestert és kérdezte tőle: „Miért vezetted így elém és miért terítetted palástodat a Földre Jézus lábai alá?” – Az udvarmester így telelt: „Kormányzó Uram! amikor Jeruzsálembe küldtek Alejandro kísérőjeként, láttam őt szamárháton a városba jönni a virágágakkal kezükben örömben rivalgó zsidógyerekek közepette, mialatt sokan elébe terítették ruháikat és azt kiáltozták: „Ments meg minket Te, ki a magasságban lakozol! Áldott az, aki az Ur nevében jön!”

4.) A zsidók ekkor megint ordítozni kezdtek és azt mondták az udvarmesternek: „A zsidók gyerekei a saját nyelvükön kiáltoztak. Hogyan értetted meg te ezt görögül?” ….Az udvarmester így válaszolt: „Megkérdeztem egy zsidót, hogy mit kiabálnak és ő görögre fordította nekem.” – Pilátus kérdezte akkor a zsidókat: „Hogyan mondják azt héberül, amit kiáltoztak?” – „Hosanna membrome; baruchamma, Adonai” – mondták. – „Na és mit jelent ‘hosanna’. meg a többi? „ – kérdezte Pilátus. – „Ments meg minket Te, aki a magasságban lakozol, áldott az, aki az Úr nevében jön” – felelték a zsidók. – „Ha ti magatok tanúsítjátok azt az igazságot, amit a gyerekeitek kiáltoztak, akkor miben hibázott az udvarmester?” – kérdezte Pilátus a zsidóktól… de azok nem tudtak válaszolni, hallgattak. – Akkor Pilátus az udvarmesterhez fordult és mondta: „Menj és vezesd elém őt úgy, amint jónak véled”. – Kiment megint az udvarmester és ugyanúgy cselekedett, mint előbb, mondva: „Lépj be Uram… a helytartó hív Téged!”

5.) De abban a pillanatban, amikor Jézus a palotába lépett, mialatt a zászlótartók kezükben tartották a zászlókat és a rúdra erősített képeket (standardok), a zászlók és a képek meghajoltak és hódoltak Jézusnak. A zsidók ordítozva szidalmazták a zászlótartókat. – Pilátus így szólt hozzájuk: „Nem csodálkoztok azon, hogy a zászlók és képek meghajtva magukat, miképpen hódoltak Jézusnak?” – „Láttuk nagyon jól, hogy azok miképpen hajoltak meg és tisztelegtek neki” – felelték a zsidók. – Ekkor Pilátus maga elé rendelte a zászlótartókat és azt kérdezte tőlük: „Miért cselekedtétek ezt?” – A zászlótartók így feleltek: „Mi görögök vagyunk és Isteneinket szolgáljuk. Miként hódolnánk mi ennek? … De tudd meg, hogy mialatt mi tartottuk a képeket és zászlókat, azok maguktól meghajoltak és hódoltak neki.”

6.) Akkor Pilátus a zsinagóga főihez és véneihez szólt így: „Válasszatok ki magatok közül erős és hatalmas férfiakat és legyenek azok a zászlótartók, és majd meglátjuk, hogy a zászlók és képek meghajolnak-e megint maguktól?” -Kiválasztottak akkor a zsidó vénei 12 erős és hatalmas embert a népükből, akik átvették a zászlókat megoszolva, hat-hat egy csoportba és felálltak a helytartó törvényháza elé.

Pilátus pedig udvarmesterének szólt: „Vidd ki őt a pretóriumból és vezesd be újra olyan formán, ahogyan jónak véled.” És Jézus az udvarmester által kísérve kiment a pretóriumból. Ekkor Pilátus odahívta magához azokat a görögöket, akik előbb tartották a zászlókat és képeket és mondta nekik:

130

Megesküdtem a császár életére, hogy ha nem hajolnak meg a zászlók és a képek Jézus bejövetelekor – lefejeztetlek titeket.” …és ismételten elrendelte, hogy vezessék eléje Jézust. Az udvarmester ugyanúgy viselkedett, mint az előbbi alkalommal és nagyon kedvesen kérte Jézust, hogy taposson át az ő leterített palástján megint. Jézus pedig átment a paláston és bejött az épületbe. Abban a pillanatban megint meghajoltak a zászlók és a képek és így hódoltak neki.

II.

1.) Amikor Pilátus meglátta ezt, szörnyen megijedt és el akarta hagyni a törvényházat. Mialatt azon gondolkodott, hogy feláll és elmegy, feleségétől érkezett ez az üzenet: „Ne avatkozz bele ennek az igazságosnak a dolgába, mert sokat szenvedtem az éjszaka ezen ügy miatt.” – Ekkor Pilátus odahívta a zsidókat és mondta nekik: „Tudjátok jól, hogy feleségem könyörületes és sokkal vallásosabb mint ti, zsidók.” – A zsidók azt felelték: „Igen, tudjuk.” – Pilátus így folytatta: „Hát akkor tudjátok meg. hogy az én feleségem a következő üzenetet küldte nekem: „Ne avatkozz ennek az igazságosnak a dolgába, mert az éjjel sokat szenvedtem ezen dolog miatt.” – A zsidók erre azt mondták: „Nem mondtuk-e Neked, hogy ez egy mágus? Biztosan varázsolt a feleségednek valami agyrémes álmot.”

2.) Pilátus akkor odahívta Jézust és kérdezte tőle: „Hogy van az, hogy ezek tanúbizonyságot tesznek ellened? …Nem felelsz semmit?” – Jézus azonban így válaszolt: „Ha nem lenne hatalmuk erre, semmit sem mondhatnának, de mindenkinek van szája a jó és a gonosz beszédre, ők majd látni fogják.”

3.) Ekkor a zsidók vénei válaszoltak Jézusnak így: „Mit jeleni az, hogy mi majd meglátjuk?… Először is Téged a paráznaság hozott a világra; másodszor a Te betlehemi születésed egy nagy gyermekgyilkosságot okozott; harmadszor a Te apád József és anyád Mária Egyiptomba menekültek, mert feszélyezve érezték magukat a nép között.”

4.) Voltak ott jelen azonban jóakaratúak is a zsidók között, akik így mondták: „Mi nem hisszük azt, hogy paráznaságból született, mert tudjuk azt, hogy mikor József megházasodott Máriával, Mária már terhes volt, de nem paráznaságból.”

Ekkor Pilátus azokhoz a zsidókhoz szólt, akik a paráznaságból való születést állították: „Tehát nem igaz az. amit mondtok, mert megtartották a házasságot, amint a ti népetekből valók bizonyítják.”

Anás és Kajafás válaszoltak Pilátusnak így: „Mi mindnyájan azt hirdetjük, hogy paráznaságból született, de ezek nem hisznek nekünk, mert ezek prozeliták és az ő tanítványai.”

Odahívta akkor Pilátus Anást és Kajafást és azt kérdezte töltik: „Mit jelent az a szó, hogy prozelita?” Azok így feleltek: „Azt jelenti, hogy azok görög szülők gyermekei, akik zsidók lettek.” – Azok pedig, akik azt állították, hogy Jézus nem született paráznaságból a következők voltak: Lázár, Aster, Antal. Santiago, Amnes, Zeras, Sámuel, Izsák, Finees, Crispo, Agripa és Júdás …és

131

azt mondták: „Mi nem születtünk prozélitáknak, hanem zsidó szülök gyermekei vagyunk és az igazságot mondjuk, mivel ott voltunk József és Mária házasságkötésénél.”

5.) Odahívta magához Pilátus akkor ezt a tizenkettőt, akik azt állították, hogy Jézus nem született paráznaságból és azt mondta nekik: „Kérlek benneteket, hogy esküdjetek a Cézár életére, hogy igaz-e az állításotok, hogy nem született paráznaságból…? – Azok így feleltek: „A mi törvényünk tiltja az eskütevést, mert az bűn, de hagyd, hogy ők esküdjenek a Cézár életére – mondva – hogy nem igaz a mi beszédünk és halálos bűnösök vagyunk.” – Pilátus akkor Anáshoz és Kajafáshoz fordult, kérdezve: „Semmit sem feleltek erre?” – Azok visszamondták: „Te ezeknek adsz hitelt, akik Jézus törvényes születését bizonyítják, mialatt mi mindnyájan azt kiáltjuk, hogy paráznaságból született, hogy ez egy mágus és magát Isten Fiának nevezi.”

6.) Kiutasította ekkor Pilátus a pretóriumból mind a zsidók sokaságát – kivéve ezt a tizenkettőt, akik tagadták a paráznaságból való eredetet és Jézust elválasztotta tőlük. Azután így szólt hozzájuk: „Mi az okuk ezeknek, hogy Jézust meg akarják ölni?” – „Gyűlölik Őt azért, mert szombaton is gyógyít” -felelték ezek.

A jócselekedeteiért akarják megölni?” – kérdezte Pilátus.

III.

1.) Pilátus megdühödve ment ki a pretóriumból és azt mondta a zsidóknak: „Az égen ragyogó Napot hívom tanúnak arra, hogy én ebben az emberben semmi bűnt nem találok.” – A zsidók felelték: „Ha nem lenne egy bűnöző, nem adtuk volna át Neked”. – Így szólt akkor Pilátus: „Vigyétek el és ítéljétek el a ti törvényeitek szerint.” – „Nekünk nincs megengedve az, hogy valakit megöljünk” – mondták a zsidók…- „Nektek megtiltotta Isten, hogy öljetek és nekem nem?” – felelt a helytartó.

2.) És ismét bement a pretóriumba. Magához hívta Jézust és kérdezte: „Te vagy-e a zsidók királya?” – „Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked énrólam?” – kérdezte vissza Jézus. – „Hát zsidó vagyok én talán? A Te néped és a főpapok adtak Téged a kezembe, mit cselekedtél?” – hangzott Pilátus szava. – „Az én királyságom nem e világon van, mert ha itt lenne, az én híveim küzdenének azért, hogy ne legyek a zsidók kezébe adva, de az én királyságom nincs itt.” – feleié Jézus. – „Tehát, Te király vagy?” – kérdezte Pilátus. – „Te mondod, hogy király vagyok, de én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy mindenki hallja a hangomat, aki az igazságból való” – felelte Jézus.

Mi az igazság?” – kérdezte Pilátus. – „Az Igazság az égből származik” – felelte Jézus. – „A földön nincs igazság?” – kérdezte Pilátus. – Jézus feleié: „Láthatod hogyan esnek ítélet alá azok, akik az igazságot szólják azok által, akik a földön a hatalmat gyakorolják.”

132

1.) És benthagyva Jézust a pretóriumban, kiment Pilátus a zsidókhoz és mondta nekik: „Én semmi bűnt nem találok benne.” – A zsidók így feleltek: „Ez azt mondta, hogy hatalma van lerombolni a templomot és három nap alatt újra felépíteni azt. „ – „Miféle templomot?” – kérdezte Pilátus. – „Azt, amelyet Salamon épített negyvenhat évig és ez azt mondja, hogy lerombolja és három nap alatt újra felépíti” – felelték a zsidók. – „Ártatlan vagyok ennek az igaznak a vérétől, ti majd lássátok” – feleié Pilátus.

2.) Azután Pilátus összehívta a véneket, a papokat és a levitákat és titokban azt mondta nekik: „Ne dolgozzatok így, mert egyik vádatok sem érdemesíti halálra, mert mindegyik a gyógyításokra és a szombat megszentségtelenítésére vonatkozik.” – A vén papok és a leviták így válaszoltak: „Ha valaki a Cézárt káromolja, méltó-e a halálra?” – „Méltó a halálra” – válaszolta Pilátus. – „Ha a Cézárt káromoló méltó a halálra, úgy tudd meg, hogy ez Istent káromolta” -mondták a zsidók.

3.) Ekkor a helytartó megparancsolta, hogy a zsidók menjenek ki a pretóriumból és Jézust hívta be, mondva neki: „Mit csináljak Veled?” -„Cselekedj úgy, ahogy neked adatott!” – felelte Jézus. – „Miként adatott nekem?” – kérdezte Pilátus. – Jézus felelte: „Mózes és a próféták beszélnek az én halálomról és feltámadásomról” – A zsidók és akik hallották azt kérdezték Pilátustól: „Miért hallgatod tovább ezt a káromlást?” – „Ha ezek a szavak káromlások, akkor fogjátok el ti káromlás miatt, vigyétek a zsinagógátokba és ítéljétek el a törvényetek szerint” – felelte Pilátus. – A zsidók felelték: „A mi törvényünkben az van írva, ha egy ember vétkezik a másik ember ellen, egy híján negyven ütést érdemel, de ha valaki Isten ellen vétkezik, azt meg kell kövezni.”

4.) „Fogjátok el hát magatok és büntessétek meg, ahogy akarjátok!” -mondta Pilátus. – A zsidók így válaszoltak: „Mi azt akarjuk, hogy keresztre legyen feszítve.” – „Nem érdemli meg a keresztre feszítést” – mondta Pilátus.

5.) Ekkor körülnézett a helytartó és látta körös-körül a zsidók csődületét és azt is, hogy sokan sírnak a jelenlévők között és felkiáltott: „Nem mind az egész sokaság kívánja halálát”. – A zsidók vénei feleltek erre: „Azért jöttünk mindnyájan, tömegesen, hogy meghaljon.” – „És miért haljon meg?” – kérdezte tőlük Pilátus. – „Mert Isten Fiának és királynak nevezte magát” – felelték a zsidók vénei.

V.

1.) Ekkor egy Nikodémus nevű zsidó állt a helytartó elé és így mondta: „Mivel jóságos vagy, könyörgök, engedj nekem néhány szót szólni.” -„Beszélj!” – mondta Pilátus. – És Nikodémus így szólt: „Én így beszéltem a vének, a leviták és Izrael egész sokasága előtt a zsinagógában: mit kívántok tenni ezzel az emberrel?… Ő oly csodákat és különös dolgokat cselekszik, melyeket senki más nem tudott tenni és nem lesz képes senki sem ezekre. Hagyjá-

133

tok Őt békében és ne forraljatok semmit ellene, mert ha az Ő csodái isteni eredetűek – megmaradnak azok, de ha csak emberi dolgok, úgy elenyésznek. Mert Mózes is, amikor Isten által Egyiptomba küldetett, sok – Isten által előbb jelzett – csodát művelt a fáraó, Egyiptom királya előtt. És jelen voltak a fáraó előtt James és Jambres. akiket az egyiptomiak isteneknek tartottak és Mózeshez hasonló csodálatos dolgokat műveltek. Mivel csodáik nem voltak isteni eredetűek, elenyésztek azokkal együtt, akik hitték azokat. – Ezért most bocsássátok szabadon ezt az embert, mivel nem méltó a halálra!”

2.) Ekkor a zsidók így szóltak Nikodémushoz: „Te ennek az embernek tanítványává lettél és így az ő érdekében beszélsz.” – „Hát akkor a helytartó is az Ő tanítványa és az Ő védelmében beszél?” – ..Nem a császár tette ebbe a méltóságba?” – kérdezte Nikodémus. – A zsidók mérgesen vicsorgatták fogaikat Nikodémus felé, amikor így szólt Pilátus: „Miért vicsorgatjátok fogaitokat rája, hallva az igazságot?” – „Legyen tied az ő igazsága és az ő része”- mondták a zsidók Nikodémusnak. – „Legyen enyém, mint mondtátok. Amén… Amén.” – felelt Nikodémus.

VI.

1.) Azután a zsidók egyike lépett a helytartó elé és engedélyt kért. hogy szólhasson. – „Ha valamit akarsz mondani, beszélj!” – mondta Pilátus. – És a zsidó így szólt: „Harmincnyolc évig voltam egy hordágyra dobva, tele fájdalommal. Mikor jött Jézus, sok megszállott és mindenféle betegséggel sújtott ember meggyógyult általa. Akkor megszánt engem néhány fiatal, felszedve hordágyamat és mindenemet elvittek Jézushoz. Jézus, ahogy meglátott, megsajnált engem és így mondta: ‘Vedd fel a te hordágyadat és járj’ Es én felvettem a hordágyamat és járok” – „Kérdezd meg őt. hogy milyen napon történt ez?” – kiáltották a zsidók a helytartónak …és a meggyógyult válaszolt így: „Egy szombat napon volt ez.” – „Nem mondtuk-e neked, hogy szombaton gyógyított és űzte az ördögöket?” – mondták megint a zsidók Pilátusnak.

2.) De másik zsidó jött előre és mondta: „Én vak voltam, már vakon születtem. Hangokat hallottam, de sohasem láttam semmit és Jézushoz érve nagy hangon kiáltottam neki ‘Dávidnak fia, könyörülj rajtam’…és Ő megsajnált engem. Szememre tette a kezét és megnyílt a szemem – láttam!”

– Megint másik zsidó jött előre és mondta: „Meggörbült rokkant voltam és egy szavára kiegyenesedtem.” – Megint másik mondta: „Leprás voltam és egy szavára kigyógyultam.”

134

VII.

Egy Berince (Veronika) nevű asszony kiáltott messziről: „Vérfolyásos beteg voltam. Csak megérintettem palástját (szürjét) és elállt a vérzésem, ami pedig tizenkét év óta állandóan folyt.” – A zsidók kiabáltak közbe: „Van egy szabálya a törvénynek, mely megtiltja a nőnek tanúkénti szereplését.”

VIII.

És a sokaságból sokan, férfiak és asszonyok kiabálva mondták: „Ez az ember egy próféta, aki leigázza a démonokat és azok engedelmeskednek neki.” – Pilátus odamondta ezeknek: „Mién nem engedelmeskednek a ti tanítómestereiteknek is?” – Azok így feleltek: „Nem tudjuk”. – Sokan tanúsították azt is, hogy feltámasztotta Lázárt a sírból, miután már négy napja eltemették. A helytartó igen ijedten mondta akkora zsidók sokaságának: „Miért akartok ti mindenáron ártatlan vért ontani?”

IX.

1.) Aztán Pilátus maga elé hivatta Nikodémust és azt a tizenkét férfit, akik Jézus igaz és tiszta származását bizonyították és kérdezte tőlük: „Mit tegyek, mert a nép között már egy forradalom van készülőben?” – „Mi nem tudjuk, majd ők látni fogják” – feleltek azok. – Összehívta akkor Pilátus a zsidók csődületét és mondta: „Tudjátok, hogy az a szokásom, hogy a börtönből kiengedek egy elítéltet a kovásztalan kenyér ünnepén. Van a börtönben egy gyilkosság miatt elítélt Barabás nevű rab; és ez a Jézus, akiben én semmi bűnt nem találok. Kit akartok, hogy szabad legyen… Jézus, vagy Barabás?” – Azok így kiáltozának: „Barabás, Barabás” – „És mit tegyek Jézussal?” – kérdezte Pilátus. „Feszítsd meg!” – kiáltozták a zsidók és még azt is hozzátették: „Nem vagy a császár barátja, ha ezt szabadon engeded, mert ez magát Isten Fiának és királynak nevezte és így elismered, hogy ez a király és nem a Cézár.”

2.) A méregtől feldühödve felelt nekik Pilátus: „Ti egy lázongó fajta vagytok, akik szembeszálltok a ti jótevőitekkel.” – „Miféle jótevőitekkel?” -kérdezték a zsidók. – „A ti Istenetek kihozott benneteket Egyiptomból és megszabadított egy kegyetlen rabszolgaságból. Áthozott benneteket a tengeren úgy, mintha a földön jártatok volna; élelmezett benneteket a sivatagban és a kőből fakasztott ivóvizet; és mindezekután megmérgesítettétek őt, amikor egy bikaborjú szobrát imádtátok; és elkeseredett istenetek ki akart irtani benneteket, amikor Mózes közbelépett értetek és így megszabadultatok a haláltól. Most meg engem vádoltok azzal, hogy gyűlölöm a császárt” – mondta nekik Pilátus.

3.) És felállva el akarta hagyni a törvényházat. De a zsidók megint ordítozásba kezdtek így: „Mi a Cézárt ismerjük el királynak és nem Jézust. Különben is a mágusok hoztak Keletről sok ajándékot neki, mint az ő saját királyuknak és amikor Heródes megtudta tőlük, hogy egy király született, véget akart vetni neki és kivégeztette mind a héber gyermekeket, akik Belénben születtek.

4.) Mikor Pilátus hallotta e szavakat a félelem szállta meg, és miután csendet teremtett a teremben, így szólt hozzájuk: „Ezek szerint ez az, akit Heródes keresett?” – „Igen, ez az” – felelték a zsidók. – Ezek után Pilátus vizet hozatott, a Nap felé fordulva megmosta kezeit és így mondta: „Ártatlan vagyok ennek az

135

igazságosnak a vérétől, ám ti lássátok.” – Ismételten ordítozni kezdtek a zsidók és ezt kiáltották: „Az ő vére rajtunk és a mi magzatainkon”.

5.) Ekkor elrendelte Pilátus, hogy húzzák szét a törvényszék azon részének függönyét, ahol Jézus állt és mondta neki: „A te néped nem ismer el téged királyának. Ezért elrendeltem, hogy először légy megostorozva, a könyörületes királyok régi szokása szerint és aztán feszítsenek fel abban a kertben, ahol elfogtak. Dimas és Gestas, a két gonosztevő veled együtt lesz a keresztre feszítve.”

X.

1.) És kiment Jézus a törvényházból a két gonosztevővel együtt. Ahogyan megérkeztek az elrendelt helyre. Jézust megfosztották ruháitól és egy vászondarabbal övezték. Fejére töviskoronát tettek. A gonosztevőket ugyanilyen módon feszítették fel. – Jézus így szólt: „Atyám…bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!” És a katonák megosztoztak Jézus ruháin. Az egész népség talpon volt és figyelte őket. A zsidó főpapok és a többi főemberek csúfolódva kiabáltak Jézus felé: „Másokat megmentett, most mentse meg magát és ha Isten Fia, szálljon le a keresztről.” – A katonák is hasonlóképpen gúnyolták és keserű ecetet kínáltak neki és így mondták: „Te vagy a zsidók királya – hát mentsd meg magadat.” – Aztán felolvasták az ítéletet és Pilátus rendelkezése szerint – Jézus keresztfájára tették az ő ellene felhozott vád címét, görög, latin és héber szöveggel írva, így: „Ez a zsidók királya.”

2.) Az egyik felfeszített tolvaj így szólt: „Ha te vagy a Krisztus, mentsd meg magadat és minket is!” – A másik – Dimas – felháborodva szólt társára: „Nem félsz az Istentől, hisz ugyanazon ítélet alatt vagy. De mi gonosz cselekedeteink miatt lettünk jogosan elítélve és ez itt viszont semmi rosszat nem követett el.” – És Jézushoz szólt így: „Emlékezz meg rólam Uram a Te Királyságodban!” – Jézus így felelt neki: „Bizony mondom neked, hogy ma még velem leszel az örökkévalóságban.”

XI.

1.) A „hatodik” órája volt a napnak, amikor sötétség lett a Földön, mert elapadtak a Nap sugarai. A nap kilencedik órájában kettérepedt a templom kárpitja és Jézus hangos szóval így kiáltott: „Atyám! A Te kezedbe adom lelkemet!” – Az ottlévő százados látva a történteket, dicsérte Istent, mondva: „Igaz ember volt ez!’ – Az egész csődület pedig, akik szemtanúk voltak, melleiket kezdték ütögetni.

2.) A százados mindent jelentett Pilátusnak. Ez hallva a történteket, feleségével együtt szomorúságba esett és aznap nem ettek és nem ittak semmit. Azután Pilátus a zsidó főpapokat hivatta és mondta nekik: „Láttátok, hogy mi történt?” – Azok viszont csak annyit mondtak: „Egy közönséges napfogyatkozás volt, semmi más.”

136

3.) Jézus hívei messze voltak, de az asszonyok, akik vele jöttek Galileából szemlélői voltak mindennek, ami történt. Volt ott egy József nevű ember is a közelben, aki Arimatea körzetének a szenátoraként jelent meg és Isten földi uralkodásának érkezését várta. Ez felkereste Pilátust és elkérte tőle Jézus testét. Azután, amint levették a keresztről a holttestet, becsavarta azt egy tiszta, fehér lepedőbe és elhelyezte Jézus testét egy sziklába vésett új sírboltba.

XII.

1.) Amikor a zsidók meghallották, hogy ez a József elkérte Pilátustól Jézus testét, keresték őt, valamint azokat is, akik Pilátus előtt Jézus javára tanúskodtak, Nikodémust és a többit, akik Jézus jó és csodás cselekedeteiről beszéltek. De ezek mindegyike elrejtőzött. Egyedül Nikodémus jelent meg a főpapok előtt, mert az „egyik főembere” volt a zsidóknak, és így szólt a főpapoknak: „Hogyan jöttetek be a zsinagógába?” – Azok visszafeleltek: „És te? …te hogyan jöhettél be, amikor cinkosa vagy neki és az ő pártján leszel az elkövetkezendő időben is”. – „Úgy legyen, úgy legyen!” – felelt Nikodémus. – József is megjelent hasonló körülmények között és mondta a főpapoknak: „Miért nehezteltek rám azért, mert kikértem Jézus testét? …De tudjátok meg hát azt is, hogy elhelyeztem Őt az én új sírboltomban, becsavarva testét egy fehér lepedőbe és egy nagy követ gurítva a barlang bejáratához. De ti botrányosan viselkedtetek ezzel az igazzal szemben, mert nem volt elég nektek, hogy keresztre feszítettétek, még egy dárdával is átszúrtátok!” – A zsidók akkor letartóztatták Józsefet és elrendelték, hogy legyen lakat alatt bezárva a hét első napjáig és mondták: „Tudod nagyon jól, hogy nem tudunk ma semmit tenni ellened, mert a szombatnap óráiban igen benne vagyunk, de tudd meg, hogy nem fogsz kapni temetést, hanem az ég madarainak adjuk majd a holttestedet.” – József így felelt: „Góliáth fennhéjázó módján beszéltek, aki az élő Istent és szent Dávidot gyalázta. De Isten megmondta a próféta szerint: ‘Enyém a bosszú és én jutalmazok. És röviddel ezelőtt valaki, aki nem a test, hanem a szív szerint van körülmetélve, megmosta kezét vízzel, arccal a Nap felé és mondta: „Ártatlan vagyok eme igaz vérétől – ám lássátok”…

És ti feleltetek Pilátusnak: ‘Az ő vére mirajtunk és a mi utódainkon. Most ezekután attól félek, hogy el fog jönni az Isten haragja rátok és a ti utódaitokra, amint mondtátok.” – Igen megmérgesedtek a zsidók József szavait hallva, megverték Józsefet és letartóztatták. Bezárták egy házba, melynek nem voltak ablakai. Lepecsételték az ajtót, mely mögött József volt bezárva és odaállítottak örökét is.

2.) És még aznap – szombaton – a zsinagóga hercegei, a papok és léviták elrendelték, hogy a következő napon mindnyájan összegyűlnek a zsinagógában es már korán reggel a sokaság azt tárgyalta, hogy milyen formában fogják Józsefet megölni. Amikor a zsinagóga tanácsa ülésezett, elrendelték, hogy Józsefet vezessék elő szégyenteljes formában. Kinyitották a lepecsételt ajtót és nem találták őt az ablak nélküli házban. Az. egész nép magán kívül volt, mert

137

a pecsétek érintetlenek voltak és az ajtó kulcsa Kajafás őrizetében volt. – Ezután nem mertek kezet emelni azokra sem, akik Pilátus előtt Jézus védelmében beszéltek.

XIII.

1.) És mialatt még a zsinagógában voltak és csodálkoztak József eltűnése fölött, egynéhány őr érkezett azok közül, akiket Pilátus ajánlott a zsidóknak Jézus sírjának az őrzésére, nehogy a tanítványai elvigyék onnan. Ezek elmondták a zsinagóga hercegeinek, papjainak és a levitáknak mindazt, ami történt, így: „Földrengés lett és egy angyalt láttunk az égből alászállni, aki elgurította a sziklát a barlang bejáratától és ráült arra. Fénylett, mint a hó, vagy mint a villám. Mi ijedtségünkben mindnyájan olyanok lettünk, mint a holtak. Azután hallottuk az angyal hangját, amint azokkal az asszonyokkal beszélt, akik a sírnál voltak. Azt mondta az angyal: ‘Ne féljetek, a megfeszített Jézust keresitek? …Nincs itt, mert feltámadott, miképpen megmondta. Gyertek és nézzétek meg a helyet, ahol feküdt. Most pedig siessetek és mondjátok meg az Ő tanítványainak, hogy halottaiból feltámadt és Galileában van.”

2.) „Milyen asszonyokkal beszélt?” – kérdezték a zsidók. – „Nem tudjuk, kik voltak azok” – felelték az örök. – „Hány órakor volt ez?” – kérdezték megint a zsidók. – „Éjfélkor” – felelték az örök. A zsidók rájuk szóltak így: „És miért nem tartóztattátok le őket?” – „A félelemtől mozdulni sem tudtunk, mert nem tudtuk elhinni, hogy nappali fény vegyen körül minket… hát hogyan emeltünk volna kezet rájuk?” – válaszolták az őrök. – „Bizony Isten, nem hiszünk nektek” – felelték a zsidók. – Az őrök válasza így hangzott: „Annyi jelet láttatok az embertől és nem hittetek neki, hát hogyan adnátok hitelt nekünk? Jogosan esküdtök az Istenre, de ő is él! Hallottuk azt is, hogy bezártátok azt is, aki elkérte Jézus testét. Az ajtót is lepecsételtétek, és amikor feltörtétek a pecsétet és kinyitottátok az ajtót, a rabotokat nem találtátok ott. Adjátok át ti Józsefet és akkor mi is átadjuk nektek Jézust!” – „József elhagyta a várost” – felelték a zsidók. – „Jézus is feltámadott, miképpen az angyal mondta és Galileában van”- felelték az őrök.

3.) E szavak hallatára a zsidók nagyon megijedtek és így szóltak: “Nem szabad ezt így hirdetni, mert akkor mindenki Jézus felé hajlik.” – Tanácskozni kezdtek és hatalmas összeget adtak össze. Azt a sok pénzt oda adták a katonáknak e szavakkal: „Mondjátok azt, hogy mialatt aludtatok, eljöttek az Ő tanítványai és elvitték. Ha pedig ez a hír a helytartó fűiébe jut, mi majd meggyőzzük őt és mentesítünk benneteket minden felelősség alól”. – A katonák átvették a sok pénzt és aszerint beszéltek, amint a zsidók azt elrendelték.

XIV.

1.) De nemsokára egy Finees nevű pap, egy Adas nevű orvos és Ageo, a levita – Jeruzsálembe érkeztek Galileából és a zsinagóga hercegeinek, papjainak és levitáiknak a következőket jelentették: „Láttuk Jézust a tanítványai

138

között ülve Galileában, a Mamlich-hegyen. amint így beszélt: „Menjetek és prédikáljátok az egész világon azt, hogy aki hisz és megkeresztelkedik (baptismo-nak veti alá magát) az üdvözül, aki pedig nem hisz, az megítéltetik. A hívőket kísérni fogják azok a jelek, hogy gonoszokat űznek el, kígyókat ragadnak meg és a mérges italok sem tesznek kárt bennük. Ha kezükkel érintik a betegeket, azok meggyógyulnak. – És mialatt még beszélt, csodálkozva láttuk, hogy felemelkedett a magasba, az ég felé.”

2.) A zsinagóga vénei, a papok és a leviták akkor azt mondták nekik: „Dicsőítve valljátok meg Izrael Istenének mindazt, amit láttatok és hallottatok úgy, amint azt az imént elmondtátok.” – És akik beszéltek, így szóltak. „Jehova Istenre esküszünk, akik apáink – Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, hogy hallottuk mit mondott és láttuk, amint mennybement.” – És akkor a zsinagóga vénei, a papok és a leviták azt kérdezték tőlük: „Azért jöttetek-e, hogy nekünk mindezt elmondjátok, vagy Isten dicsőítését teljesíteni?” – Azok így feleltek: „Isten dicsőségét kívánjuk szolgálni.” – A vének, a főpapok és a leviták felelték: „Ha Isten dicsőségére vágytok, akkor mire szolgálnak ezek a hamis hírek, amiket elmondtatok a sokaságnak?” – Finees a pap, Adas az orvos és Ageo a levita így válaszoltak a zsinagóga méltóságainak: „Ha azok a szavak, amelyeket elmondtunk és mindazt, aminek szemtanúi voltunk bűnnek minősülnek előttetek, itt állunk, tegyetek velünk úgy, amint jónak látjátok”. – Akkor azok elővették a törvény könyvét és megeskették őket arra, hogy senkinek sem beszélnek többé ezekről a hallottakról és látottakról. Azután megetették és megitatták őket, jól ellátták őket pénzzel, adtak melléjük három kísérőt, akik kivezették őket Jeruzsálemből és velük mentek Galilea határáig. Így távoztak el békességgel.

3.) És azután, hogy a három visszatért Galileába, összegyűltek a zsinagóga főpapjai, hercegei és vénei és bezárva maguk mögött a zsinagóga ajtaját, fájdalmasan kiáltottak fel: „Lehetséges, hogy ily csodálatos dolog történt Izrael földjén?”

Akkor Anás és Kajafás szóltak: „Miért vagytok oly izgatottak, miért zokogtok? Vagy nem tudjátok, hogy a tanítványai nagy mennyiségű arannyal vásárolták meg őket, hogy mondják az Isten angyalának leszállását a földre és azt, hogy ő mozdította el a követ is a sír bejáratáról?” – Aztán a papok és a vének is megszólaltak és kérdezték: „Megtörténhetett, hogy a tanítványai ellopták a testét, de miképpen szállt belé a lélek, és életben van Galileában?” – Miután pedig sehogyan sem tudtak válaszolni a történt dolgokra, végülis fájdalommal telve azt mondták: „Nekünk nincs megengedve az, hogy a körülmetéletlenek szavának hitelt adjunk!”

XV.

I.) Nikodémus állt azután a tanács elé, mondva: „Helyesen ítéltetek. Nem ismeritek félre – óh Jehova népe – azokat a férfiakat, akik Galileából lejöttek, a segítőket, az istenfélőket, a békesség barátait. Mert igaz, hogy ők eskü alatt vallották, hogy látták Jézust a tanítványai között a Mamlich-hegyen, ahogyan

139

tanította őket mindazokra a dolgokra, amiket tőlük hallottatok és azt is, hogy látták, amint a mennybe emelkedett. És senki nem kérdezte meg azt, hogy milyen módon tette ezt? Ahogy minket tanítottak, a Szent Iratok könyvében benne van, hogy Illés (Éliás) is mennybe ment, és hogy Eliseus kiabálására Illés ledobta köpönyegét a Jordánra, amin aztán Eliseus át tudott menni a folyón Jerikóba. Itt találkozott a próféták fiaival, akik kérdezték: „Eliseus. hol van Illés, a te urad?'” – Eliseus azt felelte: „Felment a mennybe!” – – „Nem ragadta el őt a szellem és ledobta valamelyik hegyre? …Menjünk a szolgáinkkal együtt a keresésére” – mondták azok Eliseusnak. aki velük ment. Három teljes napon át keresték Illést és mivel nem találták, elismerték, hogy mennybe ment. Most adjatok nekem igazat és küldjünk ki kutatókat Izrael minden határára és lássuk, hogy talán Jézust is elragadta egy szellem és aztán ledobta valamelyik hegyre.” – Mindenki örömmel fogadta a javaslatot és Izrael határaira egy expedíciót küldtek Jézus keresésére, de sehol sem találták. Akit megtaláltak, az Arimateai József volt, de senki sem merte őt letartóztatni.

* * *

arieshu névjegye

I am an owner of Aries Network, which is well-known worldwide in the business area from America to Asia. https://szkitahun.wordpress.com/
Kategória: Jézusról | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s