A szkíta nép nem rokon, hanem a magyar nép őse!

buddha05A szkíták (sákák) Indiában, Buddha a sákja nép szülötte volt, amely Közép-Ázsiából vándorolt le Észak-Indiába új területeket keresve, hasonlóan a mai Nepál, valamint Észak- és Észak-nyugat India területén élő sok más néphez. (A Buddha név helyes kiejtése: Buda, így ejti az egész világ, kivéve a németeket, mi magyarok pedig tőlük vettük át a helytelen kiejtést.)

Dr. Sir J. J. Modi“A magyarok mindig az első faja voltak a világnak s azok is maradnak mindvégig, a történelmi idők jó és balsorsán keresztül.

Tudják-e önök, hogy a világtörténelem legnagyobb alakjait, összehasonlíthatatlanul legnagyobb hadvezéreit, legnagyobb államépítőit és államszervező zsenijeit önök, magyarok adták?

Tudják-e önök, hogy Atilla hadvezéri nagyságához képest a történelem többi nagy katonai héroszai: egy Cyros, egy Nagy Sándor, egy Hannibál, egy Julius Caesar, egy Napóleon elenyészően kicsi figurák?

attila-szellemvilag-huKi volt a világtörténelem folyamán, Atillán kívül, aki a kínai nagy faltól egészen az Atlanti-óceánig terjedő két világrészt átfogó, roppant területet tudott uralma alá hajtani?

De volt-e Atillán kívül a világtörténelemnek még egyetlen zsenije, aki hadvezéri tehetségével megszerzett és megalapított két kontinensnyi birodalmat nemcsak meghódítani, hanem megszervezni, élő organizmusban összefogni, törvényekkel szabályozni, renddel fenntartani tudta volna?”
J.J. Modi indiai történész, hun-kutató
http://atillahunkiraly.wordpress.com/

terkep-Atilla

Rabindranathskytha (hun)  Sáka (szkíta) szaka
Az 1927-ben Magyarországon járt Rabindranat Tagore, nyilvánosan tolmácsolta Gandhi üzenetét, hogy India nagyra értékeli, és számon tartja a magyarokkal való rokonságot.
http://www.buddha-tar.hu/buddha_a_szkita_bolcs

Ephorus: „a szkíták a legigazságosabb erkölcsökben élnek.”

Homeros: „a szkítákat a legigazságosabb embereknek tartja.”


Magyarország az Aranykorban

A szent iratok azt mondják, hogy minden világkorszakváltásnál van egy olyan nép (kultúra), aki az adott világkorszakváltásnak a fáklyája, vezérhajója. Ez azt jelenti, hogy abban az országban történik meg először az átalakulás az új világkorszakra, s így ennek az országnak a népe mutat példát a többi nemzetnek. Az ókori szövegek 20 próféciájából kb. 15 foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a világkorszakváltáskor melyik lesz ez a nép.
Ez a 15 prófécia leírja, hogy hol köszönt be először az Aranykor és melyik népen lesz az ún. „világ szeme”, vagyis a Vaskor falai elsőként hol dőlnek össze.

Az indiai szent irat, a Vishnu Purana így ír erről:

vishnu-purana„A szakák népe felébred és viszi a tüzet más földekre is. A szakák ébrednek fel elsőként, ahogy évmilliókkal ezelőtt is ők vitték a fényt! Elsőnek Nimród népe tér magához, utána a többi.”

A „szaka” alatt az ókori indiai szövegek a szkítákat értik, ami nem más, mint a MAGYAR NÉP.

A szkíta nép nem rokon, hanem a magyar nép őse, tehát a „szakák”, vagyis a szkíták mi magunk, magyarok vagyunk.

Milyen ember a magyar?
Valójában a magyar ember vendégszerető, végtelenül befogadó, ingét-gatyáját odaadja a vendégnek még akkor is, ha neki nem marad, önzetlen, segítőkész, idealista, határtalanul türelmes, nagyon okos, hiszen rendkívül sok művészt és tudóst, felfedezőt adott és ad ma is a világ számára. A magyar, fényvallású nép a békességre törekvő emberek gyülekezete.

Mi a magyarok feladata?
anahita01Nem kevesebb népünk küldetése, mint az, hogy bölcsessége és tudása által az érdek nélküli szeretetet és békességet hirdesse és közvetítse minden nemzet felé.
Népünk ereje nem a számarányunkban áll!
A mi erőnk az AGYUNK, a bölcsességünk, a tudásunk és természetesen a korlátok nélküli szeretetünk. Ami az ősnépünket, a szkítákat illeti, náluk az volt a korabeli hadijog, hogyha az ellenség párviadalban megsebesül, a szkíta harcosnak rögtön abba kell hagynia a csatát és a sérültet azonnal a táltoshoz kell kísérnie gyógyításra. Ez aranykori eszme és cselekedet. Ezzel szemben a Vaskorban a gyengének, a sebesültnek pusztulás a sorsa.

A magyar, fényvallású aranykori nép és a Vaskor rezgése, energetikája idegen számára.
A gyilkolás, a háború, a hódítás nem tartozik a népünk eszméihez (területeinket soha nem csatában vesztettük el, hanem mindig a tárgyalóasztaloknál lásd Trianon).

Miért szenvedett sokat a magyarság?
Az biztos, hogy népünk szenvedéseinek oka nem abból ered, hogy el lennénk átkozva, vagy Isten haragudna ránk, s „verne” bennünket. Az úgynevezett balsorsunk főleg annak tudható be, hogy mivel a magyar aranykori nép, ezért nem tud vaskoriként alkalmazkodni. Ez az egyik oka Magyarország pusztulásának.

A magyarság elpusztítására való törekvések másik fő oka az, hogy nemcsak Európa középpontja vagyunk, hanem a Földdé is, úgyszólván a „világ közepe”.
(Lásd: Dobogókő, a Föld szívcsakrája)

egyazistenAmi pedig a magyar népet illeti, nem vagyunk kevesebbek, mint az az ősnép, aki az égi (fény) nyelvet beszéljük. A MAGYAR NYELV az egyetlen a világ nyelvei között, melyben feltűnő többséggel fellelhető az ősiség, ennélfogva a legalkalmasabb az Istenség kifejezésére.

Olyan folyók, mint a Don, Dnyeper, Dnyeszter, napjainkig viselik a népcsoport által adományozott nevüket, elnevezésük a Danu (folyó) jelentésű szkíta szóra vezethetők vissza.

Justinus nyomán Mátyás király nagynevű történetírója, Bonfinius gyűjti csokorba a szittyák erkölcsi értékeit:

“A skythák nemzete harcedzett, megfékezhetetlen, nem a fösvénységet és a nagyravágyást, a legyőzöttektől semmit sem követelt a dicsőségen kívül.
Tejjel és mézzel éltek, az igazság náluk nem törvényekkel volt elfogadva, hanem a jellemükbe volt oltva.”

szkita-gyogyito“Semmi olyat nem szerez, aminek elveszítésétől féljen.”
Ha győznek, semmit sem kívánnak a dicsőségen kívül!
Úgy a fáradalmakhoz, mint a háborúkhoz hozzáedzett nemzet volt a szkíta, testi erejük mérhetetlen.”

magyar_nepi_motivum

Ókori írók a szkítákról

Hasznos adatokat gyűjthetünk össze az ókori íróktól, akiknél már Kr.e. 700-tól találunk közléseket a Kárpát-medence földrajzára és történelmére vonatkozóan.

AGATHIAS (szül: Kr.e. 301-ben) igazolja a szkíta és a hun nép és név azonosságát: „mindazok a barbarus népek, kik az Imauson belül laknak, szkítáknak vagy hunusoknak neveztetnek.” A Kárpát-medence ókori népei között említik történetíróink a gepidákat, roxolánokat, szarmatákat stb. Ha utánakutatunk, meglepetéssel világosodik meg az említett népek faji azonossága.

Alexandriai Kelemen:
„A szkíta vitéz nép.”
„A szkíta nép szabad.”
„a szkítára: „sem szószaporító, sem csevegő bölcsességgel, hanem szabados életmód, józan ész és találó beszéd” a jellemző.

APPIAN (sz.: Kr.u. 147.): Mithridatest gyógyítják az agarok. Ez szkíta nép, akik kígyómérget is alkalmaznak gyógyszerül. Ezek mindig a király kíséretében vannak.

ARRIAN (élt Kr.u. I. sz.): Kevés nap múlva megérkeztek Nagy Sándor követei az abiok nevű öntörvényű ázsiai szkítáktól. Később az európai szkítáktól is megjött a követ, kiket Homér is a legigazságosabbaknak dicsér költeményében.

Barclaius a saját korában igen neves történetíró mondja rólunk, magyarokról:
„A magyar nemeseknek (amint ez természetes is) szelleme magasztosabb, tekintete fennköltebb s gondolkodása nemeslelkűségre termett, taglejtése s fellépése nyájas méltóságra valló, okos tanácsban igen gazdagok.”

Bölcs Leó császár, aki igen jól ismerte a magyarok hadakozási módját, így ír:
„Számos nép, nemes és szabad. Pompán, bőségen nem kap, csak harcban viseli kitüntetni magát. Jól nyilazók, nemcsak magok talpig fegyveresek, de a fővebbek lovai is vassal, vagy vastag övvel fedezvék az első részen….

…ők, mint a Scythak, a természet ép fiai, nyersek, de igazságosak voltak, még főnökeiket is keményen megbüntették, és száműzték, ha nem igazságban jártak.

„Nagyobb mértékletességben és szüzességben nem élhet a magyar katonáknál, ki a hűtlenségből és törvénytelen szeretettől leginkább írtódzik. Nagyobb része házas és gyermekes, lovasságként gyakran 3 évig is katonáskodik házától távol, de házassági hitét soha meg nem töri.”

„Nagyon óvatosak és tervüket titokban tartók, s a kedvező alkalmat gondosan kilesik, s ellenségeiket nem annyira kézzel és erővel, mint csellel, meglepetésekkel és a szükségletek elzárásával igyekeznek legyőzni.”

„Népes és szabad ez a nemzet, s minden kényelem és élvezet fölött arra törekvő, hogy ellenségei ellen magát vitézül viseli.”

Bíborban született Konstantin:
„A magyarok nagyon szép és büszke nemzet.”

DIO CHRYSOSTOMUS (sz.: Kr.u. 51.): A szkítákat semmi sem akadályozza meg, hogy igazságosan és törvények szerint polgárkodjanak.

magyar_nepi_motivum

RÉGI TÖRTÉNÉSZEK VÉLEMÉNYE A “SCHYTÁKRÓL”

ARISTOTELES (Kr.e. 384-322): A szkíták népe volt az első, aki egyedül élt közös törvényeik alapján.

Choirilus (Kr. e. 472-399.) megállapítja: A juhlegeltető sákok származásra nézve skythák – lakták a búzatermő Ázsiát s a vándor pásztoroknak, ama igazságos embereknek voltak gyarmatosaik.

CLEARCH Solibol (Kr.e. 350-250): A szkíták népe volt az első, mely egyedül élt közös törvényekkel.

Desercius: „jegyezzünk fel valamit az utókor számára a szkíták természetes tehetségéről is. Csak a nagyon idegen nem ismeri, s tudja, hogy a mai magyarok, mint a szkíták sarjadékai, igen tehetségesek.
„Hadi taktikával győzték le Cyrust, Dariust, Perosust.”

DINO (Kr.e. 400-350): A mágusok és szkíták mirhafával, máskor vesszőkkel jósolnak.

DIONYSOS PERIEGETS (Kr.u. 300 körül): Megmondom mind a népeket, melyek az Ister és a caspiumi tenger körül laknak. Elsők a szkíták, azután a hunok. Utánuk a meatok, nemükre nézve mindannyian szkíták.

EPHOR (Kr.e. 388): A keleti szél felé az indok laknak, a déli szél felé az etiópok, nyugati szél felé a kelták, az északi szél felé a szkíták. Nem mindegyik rész egyforma. A szkítáké és etiópoké nagyobb.

GEORG CONDIUS CUROPALATA a gélta, vagy gepida népet is hun, illetve szkíta népnek mondja, és Atillát a gepida hunnusok közül származottnak mondja.

HérodotoszHERODOTOSZ (Kr.e. 484-406), akit a történetírás atyjának is nevezünk írja, hogy Szkítaország legnagyobb folyója az Ister (Duna), az Isterbe folyik a Partisum (Tisza) és az Agathyrosoktól (Erdélyből) a Maris (Maros) folyó. Itt említi meg, hogy az Istert öregbítik az Alpis (Alpok) és a Karpis (Kárpátok) vizei is, ezért nagyobb a vize a Nil (Nílus) folyónál. Herodotos felsorolja Szkítaország további folyóit a Kárpátokon túl. A Porata (Prut), a Tyras (Dnyeszter), a Hipanis (Búg), a Borystenes (Dnyepper), továbbá a Tanais (Don), az Araxes (Volga), mely vizét a Meotis (Kaszpi) vizével „közli”. Herodotostól még megtudjuk, hogy a Kárpát-medencei szkíták első királya Hercules (Herakles) leszármazottja Targitaos volt. Ha az első király nevét megfelelő nyelvészeti vizsgálatnak vetjük alá, és a nyelvfejlődés szabályai szerint a kemény „T” helyére annak lágy váltóhangját a „H”-t tesszük, és elhagyjuk a görögös „os” képzőt, tisztán áll előttünk, hogy az első király nevét őrzi még ma is a Hargita nevű hegy.

HERODOTOS írja a szkíták művészetéről, hogy ami a fejhez és övekhez tartozik, azt arannyal díszítik, míg a lovak mellszerszámait rézverettel rakják körül.

Máshol említi, hogy a szkíták mondják: az ő nemzetük mindegyik nép közül a legősibb a Földön. Ők Targitaus gyermekei, míg Targitaus Jupiter és Borysten folyójának egyik lányától származik. Amikor Targitaus uralkodott, az égből lehullott egy eke, járom, fejsze és több csésze, de mind aranyból volt. Targitaus legnagyobb fia, Lipoxais, amikor közeledett az aranyakhoz, az aranyak tüzet vetettek, és ő elmenekült. A másik, Apoxais, ugyanígy járt. A legkisebb fiú közeledtére az aranyak nem vetettek tüzet, így Kolaxaisé lett az adomány, azért viselnek a szkíták az övükben ma is csészét. Az idősebb fiúk pedig az uralmat átadták a legifjabb testvérüknek.

A szkíta származástörténettel kapcsolatosan Herodotos a következőket meséli:
régi írásban az áll, hogy Hercules (Herakles) kikötötte az ökreit, és ő elaludt. Amikor felébredt, az ökröket nem találta. Egy barlangban egy kétnemű nő mondta, hogy az ökrök ott vannak, de csak akkor adja vissza, ha vele hál. Ekkor Hercules odaadta neki az íjját és az övét, melynek a végén aranycsésze függött, s megtette, amit a nő kért. Hercules ott is maradt. Három fia született a nőtől. Agathyrs, Célon és a legkisebb, Schytes. És tőle, Hercules fiától származnak a szkíták. Így beszélik a Pontust lakó görögök is.

Különböző szkíta népeket említ, egyben igazolja, hogy az elnevezés gyűjtőnév. A boristhéniák kikötőjétől kezdve elöl laknak a kallipidák, kik görög szkíták. Ezen túliak alazónoknak neveztetnek. Ezek gabonával, veres- és fokhagymával, lencsével, kölessel táplálkoznak. Ezen túl laknak a szántó-vető szkíták. Átkelve a Boristhenesen látjuk először a tengermelléken Hyalát (erdőséget), ezen túl laknak a földművelő szkíták, kiket a Hypanis mellett lakó görögök boristheitáknak neveznek, önmagukat pedig Olbia polgárainak. A túloldalon pusztaság s ezután laknak az emberfalók, de semmiképp nem szkíta nép.

HippocratesHIPPOCRATES (Kr.e. 456-366) megállapítja azt is, hogy Európában van egy szkíta nép, mely a Meotisz tava körül lakik, különbözvén a többi néptől és szarmatáknak neveztetnek. Nőik szoktak lovagolni, nyilazni, dárdákat dobni az ellenekre, míg nem szűnnek meg szűznek lenni. Főtt húst esznek és kancatejet isznak, és ippakit falatoznak. Ez pedig túró lótejből.

Tovább bővül ez a kör, ha tudjuk, hogy a magyar antropológiai indexszel megegyező és azonos nyelven beszélő nép volt többek között még a szaka, pártus, méd, kald nép is.

Tehát Herodotos, Ptolemaeus és Hippocrates írásaiból tisztázódik, hogy a számunkra titokzatosnak tartott nevek mögött az azonos hun-szkíta népet kell tekinteni. Ezekkel az adatokkal tovább tisztul a kép miszerint, Gordon Childe-t és Fritz Schachenmayert idézve: „Az európai népek tanítómestere a Kárpát-medencei műveltség volt”, azaz a magyarok ősei a szkíta nép!

ISOKRATES (Kr.e. 436-338): Aztán a szkíták törtek be az amazonokkal, kiket Mars nemzett.

LAERTI DIOGENES (sz.: Kr.u. 80.):
“Midőn szabadon beszélt valaki, azt mondták róla, hogy a skytha beszédmódot utánozza.”
A szkíta Anacharsis 800 verset csinált az életről, a törvényekről és a hadi dolgokról. Hellasban így emlegetik: ez szkíta beszéd, azaz egyenes beszéd.

„Sok baj után eljött Anacharsis Szkítia honából.
Még el sem hangzott szájában egészen a szózat.
Szárnyas nyíl sebesen mennybe ragadá ezért!”

LucianusLucianus (Kr. e. 120) többi között az alábbiakat írta fel a szittyákról:
– Toxaris skytha bölcsnek az athéniek, mint vendégbarát orvosnak síremléke mellett, fehér lovat áldoztak. Az emlékoszlopba skytha férfialakot véstek; ez bal kezében kifeszített íjat tart, jobbjában pedig, úgy látszik, könyvet. Az oszlop a földön fekszik, de mégis mindig megkoszorúzzák.

Toxaris szavai a skytha barátságról:
“A skytha barátok sokkal hívebbek, mint a görög barátok, s amazok többre becsülik a barátságot, mint emezek. Ti görögök jobb beszédeket tudtok mondani a barátságról, mint mások, de a barátság tetteit nem gyakoroljátok a szavak méltósága szerint hanem megelégedtek azzal, hogy dicséritek és kimutatjátok milyen nagy jó az; a szükségben pedig elárulván beszédeiteket elszöktök a tettek elől. Mi ellenben, amennyire fogyatékosak vagyunk a barátságról való beszédekben, annyira felülmúlunk titeket annak tetteiben… Én azt gondolom, hogy párviadalban legyőzetvén sokkal szívesebben hagynám levágatni a jobb kezemet – ami a skytha nép legnagyobb büntetése -, mint hogy a barátságban silányabbnak tartsanak másnál. Nálunk folytonosak a háborúk. Ekkor van leginkább szükség jó barátokra s ezért kötünk minél szilárdabb barátságot, azt tartván egyedüli legyőzhetetlen és felülmúlhatatlan fegyvernek…

Elmondom, miként szerzünk barátokat:
Nem ivás közben, mint ti, sem úgy, hogy valaki ifjúkori társunk vagy szomszédunk, hanem, ha látunk olyan jeles férfiút, aki képes nagy tetteket véghezvinni, ahhoz sietünk mindnyájan. Sokat utánuk járva mindent elkövetünk, hogy el ne vétsük a barátságot, s ne tűnjünk fel megvetendőnek. Ha pedig már barátul választottunk valakit, következik a szövetség s a legnagyobb eskü, hogy egymással fogunk élni, s ha kell, egymásért meghalni. És így is cselekszünk, mert mihelyt bemetszvén ujjainkat, serlegbe csöpögtetjük a vért s kardjaink hegyét belemártván, egyszerre iszunk mindketten belőle, semmi sincs, ami ezután minket szétválaszthatna.”

MAXIMUS TYRIUS (Kr.u II. sz.): A szkíták, ha részegségi gyönyörre vágynak, máglyát raknak és jó illatú növényeket égetnek. Azt körülülik, és lakmároznak az illatból. S mint mások az italtól, ők is ugrándoznak, énekelnek és táncolnak… A szkíta nép vitéz, az egyiptomi gyáva. A szkíta nép szabad, az egyiptomi szolga.

megastheneMEGASTHENES (Kr.e. 300-247):
Indiát az Emod hegye választja el a szkítáktól, kiket szakáknak is neveznek
Indanthyrs-szkíta kiindulván Szkítiából Ázsiának sok népét leigázta, s Egyiptomnak földjére is mint győztes érkezett.

NICOLAUS DAMASCHENUS (sz.: Kr.e. 64.): A taurok szkíta nép, s ha a királyuk meghal, vele temetik legjobb barátait is… A galachtopákok (tejevők) szkíta nép. Ők a legigazságosabbak. Együtt bírják a jószágokat is és a nőket is. Az öregeket atyáiknak, a fiatalokat fiaiknak, az egykorúakat testvéreiknek nevezik. Senki nem tudja, hogy kinek a gyermeke, s ezért mindenki nagyon szeret mindenkit. Ezek közül való Anacharsis, ki Hellasba jött… A kancatúrót evő, jó törvényű szkíták…
Nicolaus Damascenus feljegyzése szerint a szittyáknál évenként nyilvánosan bírálják el az ifjakat és a szüzeket, és az az ifjú, akit legjobbnak ítélnek, azt a szüzet veszi nőül, amelyiket akarja.

NYMPHODOR (Kr.e. 301-241): A tibarénok Szkítiának népe. Ezeket mondják a legigazságosabbaknak, mert soha nem kezdenek csatát senkivel, míg meg nem jelentik a csata helyét, napját és óráját.

Philarchos (Kr. e. 210.) a következőket jegyezte fel: A skythák, midőn aludni készülnek, tegezt vesznek elő, és ha bú nélkül találták eltölteni azt a napot, fehér kövecskét dobnak bele, ha pedig bajjal, akkor feketét. A meghaltaknak tegezeit kihozzák és megszámlálják a kövecskéket, és ha a fehérek nagyobb számban találtatnak, mint a feketék, boldognak magasztalják az elhunytat. Innen keletkezett az a közmondás, hogy “jó napunk a tegezből van”.

prikoszPriszkosz  híradása 448449 körül egy követség tagjaként Attila hun uralkodó udvarában. Erről és a kor egyéb eseményeiről nyolckötetes művében számolt be, amit 23 évvel a követjárás után fejezett be. [1] Atilla hunjairól:
Priszkosznak egy hunok közé került és a hun életmódot felvevő görög beszéli el fogadott népének szokásait, tulajdonságait:

“A skytha (hun) föld lakói ugyanis háború után nyugodalomban élnek, amennyiben mindenki élvezi vagyonát és éppen nem vagy csak kis mértékben van terhére másnak, vagy más neki.”

PLACIUS JOSEPHUS (Kr.u. 37.): A gomorokat Gomar alapítá, míg Magóg pedig a tőle elnevezett magógokat alapítá.

PLATO (szül. Kr.e. 429.): A szkíták szokása, hogy bal kézben tartva az íjat jobbal meghúzzák a nyilat, és fordított kézzel is biztosak.

PLUTARCH (Kr.e. 50-12): A Tanais (Don) folyót korábban a szkíták Amazoniusnak nevezték, mivel az amazonok fürödtek benne.

POLIBIUS (élt Kr.e. 240 körül): Philoteria ama tó mellett fekszik, mely a Jordán nevű folyóba ömlik. Kiömölvén, a szkíták városán, Skitapolison folyik át.

PTOLEMAEUS CLAUDIUS (Kr.e. 170-90) írja egyik könyvében, hogy a szkíta alánok fölött laknak az ophlonok, roxolánok és a hunok, mint a testvérek.

Regino, a prümi apát, évkönyvében így szól a szittyákról:
A férfiak vitézsége mögött nem maradt el az asszonyoké sem, minthogy amazok a párthusok és bactriaiak országát, asszonyaik pedig az amazonok országát alapították meg, úgyhogy ha az ember a férfiak és asszonyok viselt dolgait szemügyre veszi, egyenesen bizonytalan, melyik volt náluk a híresebb nem.
(Igen, volt nekünk is Zrínyi Ilonánk, Dobó Katicánk, a 48-as szabadságharc fegyvert forgató asszonyai: Bányai Júlia, Pfeiffner Paula, Lebstück Mária, ki a huszárhadnagyi rangig vitte, hogy csak néhányat említsünk.)

RHODOSI APPOLONIUS (sz.: Kr.e. 230-ban): Van egy folyó az óceán legvégsőbb szarva, mely hajóval átjárható. Iszternek nevezik, mely keresztülszeli a szkíták országát. A forrása a Boreás szélén túl, a Ripai-hegyekben van.

SCYMUNUS Chiosból (élt Kr.e. 80): Scymnus írja a pásztor szkítákról, „hogy közülük senki sem bánt semmi nemű állatot, s igavonó barmot.”
„Úgy élnek, hogy mindnyájuk birtoka és összes vagyona közös.”

SICILIAI DIODOR (élt Kr.e. 40.): Szkítiában olykor kitűnő nők is királykodnak, mert úgy gyakorolják magukat a harci dolgokban, mint a férfiak. Cyrust, a perzsák királyát is királynő koncoltatta fel.

StraboSTRABO (Kr.e. 66-24): azt írja a szkítákról, hogy igen egyszerű gondolkodásúak, azaz őszintén becsületesek és a legkevésbé sem ármányos észjárásúak.”
„… nagy hírű filozófusaik váltak, mint Abaris, Toxaris, Anacharsis, …. Nagy becsületben éltek, mert honfitársaiknak barátságos, romlatlan és igazságos jellemet tanúsítottak”
„A szkíták jeles és igazságos emberek ….. nem ismernek jövedelemtakarítást, sem szatócskodást, kivéve az árucserét.”
„Amarcharsis és Abaris szkíta bölcsek a könnyedség, tökély és igazság nemzeti jellegét tüntették föl.”

THEOKRIT (Kr.e. 281-250): Neotilag, azaz szittyailag. Hercules használt szkíta íjjakat, taníttatván erre bizonyos Teutar szkítától.

THEOPRAST (élt Kr.e. 312 körül): Édes a szkíta gyökér. Terem pedig az Ister és a Meotisz körül. Hasznos a mellszorongás (nehézlégzés) és a száraz köhögés ellen. Azonkívül sebek ellen mézben. Azután a szomjat is képes oltani. Azért mondják, hogy a szkíták az édesgyökérrel és a kancatúróval képesek 12 napig is kitartani.

ThucydidesTIUCIDIDES (szül. Kr.e. 456 körül):

Minden nép alantabb áll a szkítáknál.

Lehetetlen, hogy Európa népei megmérkőzzenek, hanem még Ázsiában sincs nép, mely képes lenne ellenállni nekik.

Egyébiránt az élet körülményeihez tartozó többi megfontolásban és okosságban sem hasonlítanak másokhoz, hanem felülmúlják őket, mint Tiucidides Scholastája mondja.

 

XenophonXENOPHON (szül. Kr.e. 444-ben):
Európában a szkíták uralkodnak.

A szkíták igen számosak, de uralmukat nem terjesztik ki más népekre, ha saját népének ura maradhat.

Xenophon írja az abius skythákról, hogy Ázsiában laknak, saját törvényeik szerint élnek, leginkább szegénységükkel és igazságuk által tűnnek ki.
A magyar antropológiai indexszel megegyező és azonos nyelven beszélő nép volt többek között még a pártus, méd, kald nép is.

Tehát Herodotos, Ptolemaeus és Hippocrates írásaiból tisztázódik, hogy a számunkra titokzatosnak tartott nevek mögött az azonos hun-szkíta népet kell tekinteni. Ezekkel az adatokkal tovább tisztul a kép miszerint, Gordon Childe-t és Fritz Schachenmayert idézve:

„Az európai népek tanítómestere a Kárpát-medencei műveltség volt”, azaz a magyarok ősei a szkíta nép!

Forrás egy része: http://www.mvsz.hu/mtf/mtf_14d.html

magyar_nepi_motivum
Megítélésünk szerint a fenti adatok is hozzátartoznak önismeretünkhöz, amely nélkül nemzeti öntudatról nem lehet szó. Kár, hogy éppen az avar, a hun, a szkíta láncszemeket akarják elvitatni.

Ma a szkítákra vonatkozó legtöbb és legpontosabb adatokat az ősi kurgánok feltárása kapcsán a szovjet tudósoktól kapjuk.

A szkíta, hun, avar, magyar származás láncolatát a K.e. 2. századtól a 10. századig már nem a görög, hanem a bizánci irodalomban tudjuk pontosan követni.

Az idézetekből pontosan megállapítható, hogy a Kárpát-medencében laktak a királyi vagy királyos szkíták, de a Duna forrásvidékétől az Uralig elterjedő hatalmas területen más-más név alatt, de mindenütt szkíta nép lakott, s volt közöttük pásztori szkíta, szántó-vető szkíta, érckeverő szkíta, de mindannyian öntörvényű szkíták voltak s ők teremtették meg az őskultúrát, amit ma Körös, péceli, bádenivincsai, karanovoi és Szeszklo kultúrának nevezünk.

A magyarok felrúgták az ősi alkotmányt, a Vérszerződést, ami biztosította volna a nemzet megmaradását, az ország megtartását, a szkíta erkölcsök fennmaradását, és a vezérek irányítását, ami az egyetlen módja volt annak, hogy nagyok voltunk, és gyarapodtunk.

Ennél megtartóbb szövetsége, alkotmánya még nem volt a nemzetnek!

Az összes többi alkotmánykor a magyar, a nemzetalkotó személy már jobbágy sorban volt, dolgait pedig a túlnyomó részt idegen befolyás alatt lévő király, királyi tanács döntötte el, egy szűkebb réteg, a nemesség érdekében, kirekesztve a jogaiból, kifosztva, megalázva a szabad magyart. magyart.

Még most sem veszett el teljesen a jövőnk!
A szkíta gének, az őseink nagysága még mindig ott van a vérünkben.
Ha igazán akarnánk, vissza tudnánk térni a szkíta erkölcsökhöz, amik megmenthetnék a magyarságot. Az erős, erkölcsös, testben, lélekben egészséges magyarok pedig idővel az országot is vissza tudnák állítani az örökölt, Vérszerződés kori állapotába..

Természetesen, ehhez nem a zsidók istenéhez kellene fohászkodni,a bosszúálló, vérengző istenhez, aki leöli az elsőszülötteket, hanem a Magyarok Istenéhez, Napatyánkhoz, a Fény és a Szeretet istene, és minket segítene, ha hozzáfordulnánk.

Párduc pirkadatkor – Nimród hagyomány
Sumer nyelven értelmezhető-e Nimrud neve?
A sumerok NIB-ÚR néven ismerték. Szerintük a Világ Világosságának, EN-LIL-nek a fia volt. Sumerul a NIB-ÚR Párduc Urat jelent. Feltűnő, hogy a görög Herkulestől a mezopotámiai Nimrudig vizsgálódva, mindenhol megleljük a párduc hagyományt. A sumernak nevezett népnél találjuk például, hogy párducbőrből készült kacagányt viseltek mint felségjelvényt már Kr. e. 3000. körül és emlékeztetnünk kell arra, hogy Árpádék is hasonló öltözetet viseltek.

Az Ermitázsban, Nagy Péter cár gyűjteményében található egy aranypárduc, amiről a katalógus azt írja, hogy az egyik legrégibb szkíta királysírban találtak rá, amely a Kr. e. VII. századból való, és az ilyen párducábrázolás igen fontos tényezője volt a későbbi szarmata és hun szimbolizmusnak, tehát valószínűleg az ősmitológia alakja.

A hunok erkölcse, életmódja, társadalmi rendje ezer év leforgása alatt mit sem változott. Nincs okunk kételkedni tehát abban, hogy Árpád magyarjaira más törvények vonatkoztak volna. Azt is láthatjuk, hogy a görögök a hunokban szittyákat láttak, mint ahogy szittyáknak, hunoknak, avaroknak vélték a kor szemtanúi a magyarokat is. S ebben szintén ne kételkedjünk, mert az említettek egynyelvű – egy fajtájú népek- magyarok voltak. Bár külön törzsekben, törzsszövetségekben éltek, egymástól, ennek következtében különböző idegen népekkel érintkeztek, keveredtek, mégis megtartották azonos műveltségüket, alapvető faji és lelki tulajdonságaikat, vérükbe gyökerezett társadalmi törvényeiket.

Az ő erkölcsi felfogásuk és emberbaráti szeretetük legnagyobb pecsétjét, melyet a vérszerződés kötésével végeztek. Hérodotosz is említi: hitem szerint, a mi Urunk Jézus is hasonló, de csak az Istenfia által végezhető módon egyesítette erejét tanítványaival. A szkíták aranyba-verten örökítették meg két olyan embernek az egységét, akik testvériséget fogadtak egymással úgy.

Hallgassanak meg egy dalt a Szkíták birodalmáról!

magyar_nepi_motivum


GRANDPIERRE K. ENDRE :

1. (A magyarok) “Ősrégi népek (antiquiores gens),

2. Valaha igen bölcsek voltak.

3. Jószerivel semmilyen bűn nem fordult elő köztük.

4. Arany, ezüst, (igaz)gyöngy annyi volt nekik, mint a földjük folyamaiban található kavics.

5. Nem kívánták a másét, mindnyájan jólétben éltek.

6. Nem paráználkodtak, egynejűségben éltek.”

7. Szkítia népét – “dentumogeroknak nevezik a mai napig és soha semmiféle hatalomnak az igáját nem viselték”.

A szkíta nemzetet bizony semmiféle uralkodó nem hajtotta igája alá.

Dáriust, Cirust és Sándort nem számítva, a világon egyetlen nemzet sem merte lábát az ő földjükre tenni.

Ez a három támadó is megsemmisítő vereséget szenvedett a szkíták földjén.

Tudniillik Dáriust, a perzsák királyát csúfosan megkergették, úgyhogy Dárius ott nyolcvanezer embert veszített s nagy rettegve szaladt Perzsiába.

Ugyanazok a szkítiaiak Cirust, szintén a perzsák királyát háromszor harmincezer emberével együtt megölték.

Nagy Sándort Fülöp királynak és Olimpiádisz királynénak a fiát, aki sok országot harcban leigázott, szintén szégyenletesen megfutamították.”

8. Az igazságos szkíták – magyarok – ókori édeni állapota és vele szelíd

jámborsága is levedlett a rájuk törő ádáz ellenség háborúi során.

9. Ugyanis a szkíták keményen bírtak minden fáradalmat meg testileg is nagyok, a harcban pedig vitézek voltak.

10. Semmijük sem lehetett a világon, amit ne tettek volna kockára, ha sérelem esett rajtuk.

11. S amikor a győzelem az övék lett, éppenséggel nem törték magukat a zsákmány után, mint utódaik közül a mostaniak, hanem csak dicsőséget kerestek maguknak ezen az úton.

12. A fentnevezett szkíta nemzet pedig kemény volt a harcban és gyors a lovon: a fején sisakot hordott, az íjjal, nyíllal különbül bánt, mint a világ összes nemzetei közül bármelyik, s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utódaikról is megismerhetitek.”

Forrás: http://www.grandpierre.hu/site/

magyar_nepi_motivum

És végül egy kis érdekesség.

Antanténusz, szórakaténusz, Szóraka-tiki-taka-alabala-bambusz(ka)!

Érdekes módon egy ősi sumér ima, amit egy ékiratos cserépről olvastak le, majd a XX. század elején fejtettek meg a következőképpen szól:

„Anta Dunguz, szur-raga Dunguz, szur-raga digi-daga ala-hala Bambúz”

A nyersfordítás: „Kelj föl Dunguz, szülj reggelt Dunguz, Szülj reggelt, áradj, terjedj, vágjad, űzzed Bambuszt!”
Ennek nagyjából a magyar megfelelője: Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak!
A suméroknál ugyanis a Dunguz a Nap (istenség), a Bambuz az éj (sötétség istene) volt.”

További források:
Szkíta aranykincsek
Scythia, Scythians
Domonyi

magyar_nepi_motivum

arieshu névjegye

I am an owner of Aries Network, which is well-known worldwide in the business area from America to Asia. https://szkitahun.wordpress.com/
Kategória: Minden Magyarnak
Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.